Egyszer majd
elérnek
téged is
a barka illatú
tavaszok
arcodon
csorogni fog
a semmi
s már
nem lehet
semmit
jóvátenni
se szerelmet
se sértést
se szégyent
csak álmaid
csaholnak
még az égen
maradsz magad
önmagaddal
s küszöbödön
ős griff madár
halál madár
szárnya
koppan