Egyszer véget ér

Múltam, jelenem

Apró forrásnak születtem,
úgy dúdoltam, énekeltem,
s táncoltam kövek között,
míg létem patakká nőtt.

Csak futottam egyre tovább,
mosva magammal partokat,
s vittem-vittem sok szennyet,
végre folyóvá duzzadhattam.

Mérges habok dühöngtek,
vetettek hátamon fodrokat,
ha kellett ütöttem s öltem,
ha kellett vággyal öleltem.

De hatalmas sziklák jöttek.
Testem törték, zúzták szét,
darabokban homokos partra,
kietlen vidékre kivetették.

Elcsendesültek a viharok,
méltóságom rég oda veszett,
a végtelen tengert keresve,
szavak tavában bujdokoltam.

Születtem, mint apró forrás,
s éltem, mint rohanó folyó,
megtörtek hazugság sziklái,
betűkből építek új világot!