Megéheztem a szavak után.
Az étlenségtől fájó hassal,
Remegő kézzel,még fehér lappal
Ösvényt vágok a rimmek hadán.
Lassan falom a katonákat,
Csak nyugodtan ,nem vagyok mohó.
A szivem mélyében fagyott szavakat
Felizzasztja egy tüzes kohó.
S ujra indul a lángoló tömeg
A lelkem parázsszó áradata.
Felolvaszt testet,szivet e meleg
S csatát nyer a vágyak álomcsapata.
Nem is morog már a gyomrom.
Megkapta e napi rimkaját.
Pihenj agyam ,s ha nem lesz dolgom,
Átalszom én is a délutánt.
3 hozzászólás
Szóéhség? Nem rossz. Jó a vers!
Igen, éhezhetünk a szavak után is. Az a jó, hogy ezt az éhséget csillapítani tudod.
Hú de édesen fogalmaztad meg a rímfaragásra éledt késztetésed!
Gratulálok!
hamupipő