Figyeltem, ahogy az almába beleharapsz,
nyers, szinte állati erővel.
Beletorzult az arcod, gorgó lettél,
cerberus és medúza,
ősi istenek éhsége ragyogott rajtad,
a Prométheusz máját tépő keselyű szenvedélye,
vadászó farkas lettél,
prédájára törő oroszlán,
egyszerre felsejlett benned
az egész evolúció önfenntartó ösztöne,
ahogy egy pillanatra megmerevedtél.
7 hozzászólás
Szia Miléna!
a befejezés meg főleg!
Ez állati!
szeretettel-panka
Köszi, Panka
Na azért tudom, hogy nem ez életem fő műve…
Igazi pillanatfelvétel, átélhető képekkel. Gratulálok!
Minden időkben nagy úr az éhség kedves Miléna! " önfenntartó ösztön"
Szeretettel: Ica
Kedves Miléna!
Nagyon mély értelmü ez az írásod!
A Prometheusz legendájától,egészen az újkori
evolúcióg…
Elismerésem!
Grat:sailor
Az ´éhség´meghatározása is nagyon tetszett
sailor
Kedves Miléna!
Micsoda tartalmat sűrítettél bele a versedbe! Ez igen.!!
Jó volt olvasni.
Szeretettel:Ági