Harmat, harmat, csillaghéj
három bánat, három fény
esőt sír az ég szeme
szíve majd’ hasad bele
álomfény csónakon
teknősbárkán, rácsokon
átoson, háta ring
páncél takarja kínjait
háta ring vízhabon
árnyéka táncol szűz havon
lomha test, gömbszemek
lassan leszálló éjjelek
lába kő, teste kő
kőfejében drágakő
kis piros csík a homlokán
sziklazátonyon bárka vár
halkuló csobbanás
éjtestén csipkés forradás
gömbszemén villámlobbanás
éjeső, csöndeső
hátára hinti cseppjeit
elrejt, nem szán, nem segít
csillagéj sarló-holdvilág
magában porló mécsvilág
úszik némán a felszínen
tó mélye őrzi gyöngyeit.
4 hozzászólás
Mint egy mondóka… Tetszett, mert nagyon éles képi világa van, és nagyon szépen vitt végig.
aLéb
Kedves kiiskató!
Megleptek szép hasonlataid!
Szeretettel gratulálok:sailor
Nagyon érdekesen fűzted ösze gondolataidat, amelyek egymás után gurulnk sorban, végig a költeményen…
Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Kedves kiskató!
Csodaszép képeket festettél válogatott szavakkal. Az utolsó sorok pedig elragadóak.
Tetszett.
Szeretettel:
Millali