Mikor félve szemezgetünk múltunk filmkockái közt,
Olykor találunk bennük néhány felesleges szöszt.
Talán ha módunk lenne egyszer tisztogatni, vágni,
Úgy balgaságaink létét tudnánk végleg megbánni.
Ha az ember végleg bánna, úgy miből születne
A könny, az aggódás, s a lélek földi teste?
Ha az embernek adva volna mindent kiseperni,
Nem tudná a hibáit újra és újra kiheverni.
Vajon mindenkit megillet a kegy, hogy bűneit elrágja,
Vagy csak egy semleges Úr veti annak, aki hű szolgája?
Bűnösségét tagadhatja-e a vak, hisz saját maga bábja,
Vagy számára is oly sors jut, kinek testét sáska szállja?
Sírjon-e a kisded, hogy baját megtört anyjára hozta,
Vetesse el magzatát a nő, ha haldokló férjét meglátja?
Könyörögjön-e az árva, hogy már mindent jóvátett,
Vagy féljen a remete, mert nyugalmat önmagában lelt?
Csak én sírok, csak te könyörögsz és csak az fél,
Ki magának hazudja: lelke gyémántos fele örökké él.
Csak az lesz bőrrel és véres hússal szennyezett,
Ki e világra az ördög bűzös testéből kibújva érkezett.
Azért nyugtalanul szemezgetünk múltunk filmkockáiból,
Mert ami közülük megsirat: mind a gyarlóságról szól.
Talán ha megtisztulva várnánk az utolsó földi estünk,
Úgy ki még reggel szeretne, kővel fedhetné olajos testünk.
3 hozzászólás
Elgondolkodtató, mély, nagyon szép versed köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Csaba!
Remekül alkotott versed telve mély, és komoly gondolatokkal, mondhatom, nagyon tetszett.
Jó ilyen korabeli hírneves költők verseihez hasonló verseket olvasni. Tiéd is ilyen vers, amit még többször is el kell olvasni, hogy mélységeiben ismét örömet leljünk, gyönyörködjünk.
Szeretettel gratulálok.
Egy megjegyzésem lenne: A korabeli verseknél szokásos minden sort nagybetűkkel kezdték, ezt az egyet ne utánozzuk, csak a mondatok első betűit elég nagybetűsen írni.
Az igaz, nem rontott a verseden.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm a sorokat! Kata, a kezdő nagybetűk már nem fognak változni, ez az egyedi azonosítóm.