Lenge holdfény takaróm
ily forró nyári estén,
ha tested közelén
akarok hűsülni.
Forróság árad,
minden csókodért
amit a zsongó éjszakában
ajkadról lelopok.
Szikrázik szemed
mikor suttogásom lágy nesze
halántékon érint,
mint éji virág.
Majd rád forrok,
mint izzó homok,
dűnék ágyékán
szerelmesen.
Míg lehunyt szemed
belém sóhajtja szerelmét
én átélem a jelent,
majd beléd olvadok.
1 hozzászólás
Nekem hiányzik belőle az ami csak ő és senki más, az személyesebbé tenné szerintem.