Éjjelem és nappalom
egyformán rossz nélküled,
nem hallom, hogy dobog-e
hevesen kis szíved.
Nem hallom hangodnak
mézédes dallamát
s nem érzem bőrödnek
csendes simogatását.
Éjjelem és nappalom
oly üres nélküled,
nem látom csillogó
reményteli szemed.
Magamba fordulok,
nem bújhatok hozzád,
de tudom, ha itt lennél,
őszintén hagynád.
Éjjelem és nappalom
rémálom nélküled,
messze vagy nagyon
s nem foghatom kezed.
Üresek az órák
tétlenek a percek,
végtelen hosszúak,
mert nem velem telnek.
2006. 12. 10.
2 hozzászólás
Nagyon jó lett ez is! A vágy mily erős benned! Gratulálok!:)
Az biztos, nagyon ragaszkodó tudok lenni ahhoz, akit szeretek! Üdv!