Vihar volt jégesővel – váltig mondod…
Sok levelet hordott össze a szél.
Ez most már nem a te állandó gondod,
összesöpröm majd…Kukába nem fér.
Folytatod: a lányunk most telefonált,
suliba írták be a nagyfiút…
Hogy vannak?…Szomszéd kutyája csak árt…
Jól megy már nekik öreg kocsijuk?
Tegnap a névnapon jót hegedültem…
Kik voltak ott?…Nem ismertem fel mind.
A fáslis lábammal folyton csak ültem.
Két asztalsor állt helyt – roskadásig.
Átadtad a bort? …Táncoltak is sokan,
persze felolvastam a verset is,
V. Lászlónál, ahol a rím csattan
érezte a köszöntött: neve kincs.
Látod, küldtek egy nagy tálat sültekből…
Hozatták vagy szakács helyben sütött?…
Laci mindent megrendelt félkézből…
Hegedűd hangja még most is süvölt…
Tombolt a szél, úgy kopogott a tető,
nem áztunk, nem ment el az áram sem…
Aludj most már, későre jár az idő…
Párnádra hajtom egy kicsit fejem…!