Olyan furcsa amit érzek,
ha arra, messze tekintek.
Messze, el a távolba ,
hol a magas és zöld fák
árnyéka is megnyúlt már.
Olyan most is az a kép ,
a fák , a fű , a kék ég ,
mintha nem e világi lenne,
s az este , az este , mely
csendet és nyugalmat hoz,
mélykékkel takarja le e
csodavilágot , hogy nekem,
ki minden éjjel el vágyik ide ,
megvédje ,megóvja az éjszaka
gyönyörű és könnyű leple.
Florence Guerrie
7 hozzászólás
Szia!
Látom most került fel első versed, ezért nem találkozhattam még Veled.:-)Csak biztatni tudlak, remélem jól fogod érezni itt magad, és még sok szépet olvashatok, olvashatunk Tőled!A versed igazán szép!
Ami megtisztelő számomra, és külön köszönöm elsőként hozzám írtál a versemhez.Jólesett:-))
Szeretettel:Selanne
Szia Florence Guerrier!
Nagyon tetszik versed, első olvasásra is nagyon megragadott. Kellemes szófüzérek, egymásba futó sokrok.
Megkockáztatom, ezt még egyszer, kétszer elolvasom.
Remek, gratulálok!
Sok sikert az Íróklubban!
Üdv: Metal Koala
Szokatlan a tördelés, de mégis kíváncsivá tett, aztán végigolvastam és rájöttem, hogy ez egy jó vers.
Gratula!
Z.
Legelső vers?
Ahhoz túl jó! Nagyon remélem, lesz sokkal több is!
Ha ilyen jó lett az első, milyen lesz a többi?
KÍváncsian várom, remélem megosztod velünk azokat is!
Első próbálkozáként nálam ötöst ért, de képzeletben odabiggyesztek egy csillagot is mellé.
Szupi lett!
Üdv.:
Tamás
Nagyon szépen köszönöm és igyekszem !!!:)
Kedves Florence Guerrier!
Én is rajongok az éjszakáért, olvashatsz is tőlem ilyen verset!
Üdvi!
Szia!
csatlakozom az előttem szólókhoz!
Nekem is tetszett versed!
Gratulálok!
Szeretettel: Falevél