Olyan furcsa amit érzek,
ha arra, messze tekintek.
Messze, el a távolba ,
hol a magas és zöld fák
árnyéka is megnyúlt már.
Olyan most is az a kép ,
a fák , a fű , a kék ég ,
mintha nem e világi lenne,
s az este , az este , mely
csendet és nyugalmat hoz,
mélykékkel takarja le e
csodavilágot , hogy nekem,
ki minden éjjel el vágyik ide ,
megvédje ,megóvja az éjszaka
gyönyörű és könnyű leple.
Florence Guerrie
7 hozzászólás
Szia!
Látom most került fel első versed, ezért nem találkozhattam még Veled.:-)Csak biztatni tudlak, remélem jól fogod érezni itt magad, és még sok szépet olvashatok, olvashatunk Tőled!A versed igazán szép!
Ami megtisztelő számomra, és külön köszönöm elsőként hozzám írtál a versemhez.Jólesett:-))
Szeretettel:Selanne
Szia Florence Guerrier!
Nagyon tetszik versed, első olvasásra is nagyon megragadott. Kellemes szófüzérek, egymásba futó sokrok.
Megkockáztatom, ezt még egyszer, kétszer elolvasom.
Remek, gratulálok!
Sok sikert az Íróklubban!
Üdv: Metal Koala
Szokatlan a tördelés, de mégis kíváncsivá tett, aztán végigolvastam és rájöttem, hogy ez egy jó vers. 🙂 Gratula!
Z.
Legelső vers?
Ahhoz túl jó! Nagyon remélem, lesz sokkal több is!
Ha ilyen jó lett az első, milyen lesz a többi?
KÍváncsian várom, remélem megosztod velünk azokat is!
Első próbálkozáként nálam ötöst ért, de képzeletben odabiggyesztek egy csillagot is mellé.
Szupi lett!
Üdv.:
Tamás
Nagyon szépen köszönöm és igyekszem !!!:)
Kedves Florence Guerrier!
Én is rajongok az éjszakáért, olvashatsz is tőlem ilyen verset!
Üdvi!
Szia!
csatlakozom az előttem szólókhoz!
Nekem is tetszett versed!
Gratulálok!
Szeretettel: Falevél