bár szelíd szendergés vonul át a tájon,
ordító csönd falja az eget,
ostromolja gyenge lépteidet.
Mert nem hallgathat, mi belül kiabál,
a sors egyre rajzolja tűnő léted vonalát,
eltéríteni sohasem tudod,
de megtévedt vonását kiradírozhatod,
ha elönt a félsz úgy éjfél körül,
mikor a végtelen egy pontba tömörül,
csalóka ábrándok sündörögnek amott,
a titokzatos kín új értelmet kapott,
nem fedheti el sem ruha, sem báj,
a béke dübörgő ráncokat beleváj.
Elvetted, letetted, de nem bontod ki soha,
könnyen megtehetnéd, ha mernéd, noha
szétszaggat, leteper a mardosó vágy,
bármennyire kéred, nyugtot egy percre sem hágy,
elhalványul a kicsorduló ész,
elemészti majd megsárgult penész,
de az egy egy marad
értelmet meg nem halad
ütött-kopott viskóban
elpihen a magány
19 hozzászólás
Kedves Eszti!
Igazán remek vers.
Talán az álmatlan éjszakákon cikázik az ember agyába a legtöbb gondolat, olyankor gondol ki dolgokat, amit legtöbbször nem is valósít meg.
Nagyon tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Köszönöm szépen, kedves Harcsa!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Jó volt veled elmélkedni. Az éjszaka sok mindenre jó.Olykor azon kapom magam,hogy hajnalodik már.Jól lehet elromlott a biológiai órám,mert nem ez a normális. A szellemem viszont akkor tud kibontakozni igazán.Versedet olvasva úgy tűnik Te is hasonlóképpen vagy ezzel. Szépen fogalmazol, – "Mert nem hallgathat, mi belül kiabál", aztán, " a végtelen egy pontba tömörül" "ábrándok sündörögnek" Nagyon sokatmondóan szövöd a szavakat.Nagyra tartom az írásaidat, ezt a verset különösen.
Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Vali!
Szeretettel: Eszti
Szomorkás hangulatú, vers, de szépen leírtad milyen is az álmatlan éj magányosan. Talán még nem is olvastam Tőled ilyet.
szeretettel-panka
Örülök, hogy nálam jártál, kedves Panka!
Szeretettel: Eszti
"a sors egyre rajzolja tűnő léted vonalát,"…ez a dolga, mi mást tehetne. sokszor keveri rosszul a színeket. A vágy(akozás) pedig meggátol abban, hogy szabadok legyünk -szerintem,
Szép elmélkedés.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Igen, a vágyakozás bilincsbe is verhet, de ugyanakkor fel is szabadíthat. Ez a szituációtól és a vágyakozás természetétől függ.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Versedben sír a szó, ezt mindenki látja,
Néha kevés az embernek a sok-sok barátja.
Ha a magányt hívod magadnak hálótársul,
Az felfedi fájdalmad, és biztosan elárul,
Mint ahogy most is tette e csodaszép versben,
Ám a fájdalom kincset ér megtisztult lelkedben.
Megfogott a versed, mély borongással többször is elolvastam. Gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Köszönöm szépen, kedves Lali!
Szeretettel: Eszti
Azok az álmatlan éjszakák, mi mindent tudnak produkálni. a gondolatok szövik hálójukat, és egyre több minden tornyosul a fejben. Szépen levezetted a versben.
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Marietta!
Szeretettel: Eszti
Hú, de jól elmélyedtem soraidban! Köszönöm!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm szépen, kedves Zsolti!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Mélyen szántó soraid többször olvasva kaptak igazán értelmet nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm, hogy nálam járátl, kedves Feri!
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Feri!
Szeretettel: Eszti
Az éjszaka nagyon különös dolgokat művel az emberre-nagyon
nehéz visszaadni a "kalandjait"érzelmi töltöttségét és lelki
gyötrelmeit-ha azok. De jó benyomást tett rám Eszti.
ruca
Nagyon köszönöm, kedves Ruca!
Eszti