Gyertyát gyújtok, hadd égjen!
Legyen piros, mint saját vérem.
Lángja bágyadt, andalító,
elfeledett titkot tudó!
Cseppenő viasz, forró pecsét,
zárd le most szolgálód szívét…
Izzatok lángok, remegjen az éj!
A sötétség leánya bús álomba tér…
Gyertyát gyújtok, hadd égjen!
Legyen piros, mint saját vérem.
Lángja bágyadt, andalító,
elfeledett titkot tudó!
Cseppenő viasz, forró pecsét,
zárd le most szolgálód szívét…
Izzatok lángok, remegjen az éj!
A sötétség leánya bús álomba tér…
7 hozzászólás
Tetszett a vers mondanivalója, kár, hogy csapongóak a sorok szótagszámai.
Szia Doreen!
Szenvedélyes és lendületes vers.Nagyon jó.Gratulálok!
Barátsággal:Ági
Sziasztok! Köszönöm szépen 🙂
Kedves Doreen!
Tetszik a stílus ahogyan írsz.
Ági
Köszönöm Ági!
Kedves Doreen
röviden és tömören nekem nagyon tetszett van mágia a soraiban
Üdvözlettel :Hekaté
Köszönöm Hekaté!
Ez volt a célom 🙂