Egyedül, magányban Ülök egy szobában.
Éjsötét falán túl Színes világ él s dúl,
Én mégis odabent Ülök és kesergek.
Barátok, családom? Várhatnak, nem bánom,
Velem a magányom, szobám kulcsra zárom.
Játszom a süketet, bár ők dörömbölnek,
Éjsötét szobámban "élek" biztonságban.
Kinek lennék fontos, miért én és pont most?
Nem engem akarnak és védenek a falak!
Velem a magányom, szobám kulcsra zárom.
Odakintről hang szól,-volt már ilyen máskor-,
Segíteni akar, de nem bír a fallal.
Feladhatta volna, de nem olyan fajta,
mert Ő így is szeret és ha az kell, megment!
Illan a magányom, szobám ismét tárom…