-éjszakában
csillagok nyájában
a Hold pakulár,
pásztordalt
zeng ezer tücsök,
halk szél püszmög
s felkap egy levelet,
még pihen a felhő,
nem ejt könnyeket,
a patak matat
nem látja merre megy,
dúdol csobbanat,
vagy hal ugrik
szunnyadó fűz alatt?
-álom ébred
vérző ég alatt,
szétfolyik
az ébredő pirkadat.
2 hozzászólás
Hm…szinte láttam magam előtt, mindent,amit leírtál. Gyönyörű költői képek. És tudod még mi tetszett? Hogy olyan mintha nem lenne kezdete és nem lenne vége. Nincs nagy betű és “az ébredő pirkadat”-tól még várom a folytatást…
Micsoda éjszaka! Szép! 🙂