puha bársonyos csodás érintés,
forró ujjbegyeidtől lángra gyúl,
éjszaka fátylaként testemhez nyúl.
Lelkem és szívem hintaszékként ring,
zárt szemem valahová feltekint,
ott és akkor égő fájdalom nincs,
mert te érintessz fénylő hajnalig.
Lágyan csókolja ajkamra ajkad
mosolyom, mely örökké ott marad,
szempillám lassan lezárul, tudom
megtaláltam elárvult otthonom.
10 hozzászólás
Régen olvastalak, és persze meg van az oka, most itt vagyok. Kellemes olvasni a versedet, azért is, mert én is az érzelmi megjelenítéseket boncolgatom, oly sokszor. 🙂 Van olyan ám, hogy hasonlelkek. Tudsz róla?/ Hát persze hogy tudsz. /
Akkor építsük tovább!!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta !
Örültem látogatásodnak, természetesen tudok róla, egyetértek Veled, építsük tovább 🙂
Szeretettel: Zsu
Szeretettel olvastam kedves Zsu az érzelmeid megtalált otthonát.
Öleléssel: Ica
Kedves Ica !
Nagyon örülök kedves szavaidnak és kitűntető figyelmednek.
Szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Zsu!
Lélekhez szóló versedet olvasva csendes békét éreztem. Jó olvasni szép verseidat.
Gratulálok szeretettel:
Kata
Kedves Kata !
Nagyon örülök, hogy tetszett, bizony nagyon csendes béke, ami nagyon jó érzés.
Szeretettel: Zsu
Nagyon szép, mély ez az érzés benned amit versedben elénk tártál. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi !
Én köszönöm, hogy itt hagytad kedves szavaidat 🙂
Szeretettel láttalak: Zsu
Minden versed nyugalmas békét sugárzó… Értem is az okát, és nagyon rendben van így. Örülök! Ez is tetszett.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Nagyon örülök, hogy ez a versem is tetszett.
Szeretettel ölellek: Zsu