– Az Éj utolsó cigarettája,
Mint utolsó csillag, utolsót csillog,
Pislákol, rám hamuzik az égen,
Dobálja poros fényeit szerteszéjjel,
Eldobott, pöckölt csikk volt,
Beteríti vállamat a csillagpor.
– Pattogna padlón, gurulna gyöngyszemként,
Ahogyan az égen rugózik a föld felé;
Visszatükröződik benne egy elmúlt este,
Amikor megtalálom (az ágyam alá gurult),
Felveszem, és visszafűzöm a láncra,
Örül a gazdának, mint megtalált tárca.
A helyére kerül a rend, lánc gyönggyel,
A felszedett porral, emlékekkel
Vissza a dobozba,
Elrejti titkait holnapra.