Elárvult magam vagyok,
itt az őrült világ közepén,
elárvult magam vagyok,
az éj sötét ölelő mélyén,
s elárvult magam vagyok,
a hűs templom küszöbén.
Keresem magam magamban,
nyugalmat úgy áhító szívvel,
keresem az embert magamban,
ne legyek a földből is kivetve,
keresem magam imakönyvemben,
ne legyek átokkal itatott hitetlen.
Elárvult magam vagyok,
kezemből tollam is kifordult,
elárvult magam vagyok,
harcolni már úgysem vágyom,
elárvult magam vagyok,
Idegen a tébolyult világban.
4 hozzászólás
Néha van az hogy magunk vagyunk…néha még akkor is ha körbevesznek minket. Szép vers. Nekem tetszett. Alex
Köszönöm kedves Alex!
Szeretettel láttalak: Zuzmara
Nem is vagy,annyira magad! itt vagyunk mi,akik olvasunk! Vedd hát fel a kifordult tollat!
Üdv,Gyogyo
Rendben! 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Zuzmara