Elbújok, elrejtőzöm…

Elbújok, elrejtőzöm,
Ne keressen senki sem
Ősi égen, ősi földön,
Madár járta szép vizen.

Elbújok, rejts el engem,
Éjbe forduló világ,
Árnyékod elfedezzen
Minden bűnt, minden hibát!

Sötéten úszó bánat,
Kavargó fellegek:
Kerüljétek el Hazámat,
E kicsiny, szép helyet!

Elbújok, messze járok,
Átok ül véremen,
Esőben én kiáltok,
Erdőben, tág réteken:

Források hűs ölében
Tisztás nyugalma óv,
De hiába őriz Éden
S vigyáz, mint ottlakót –

Szívemben más a hajnal,
S éjjelem visszajár,
Otthoni szép madárdal,
Büszke tél és tiszta nyár!

Szívekbe sajgó bánat,
Fájón érintő szelek:
Kerüljétek el Hazámat,
E kicsiny sebhelyet!

Elbújok, elrejtőzöm,
Ne találjon senki rám,
Testem, mint múló börtön,
Lelkem, mint óceán.

Tiszta falú friss szobákat
Fut be álmom, mint a szél,
Nyugodt szívben él bocsánat
Ami elmúlt, mindenért.

Lágyan ringó búza álma
Földeken teríti szét,
Szegény ember asztalára
Imájában hinti rég:

Szemekben fürdő bánat,
Örvénylő fellegek
Kerüljétek el Hazámat,
E kicsiny, szent helyet!