árnya a halk szeretőknek a fák alatt.
Lebben a felleg, csendben zizzen a szél,
kerget a mámor titkos szerelmeket.
A fény kacagva hátranéz. Valaki sír.
Egyedül, hajdan volt tavaszom ágyára
fekszem, egy erkölcstelen könnyel,
de csak egy percig, csak egy pillanatig.
Rég elhagyott hajlékomban, száraz
virágok az asztalon, csend ül a padon.
Tán a pataknál, mikor az est leszáll,
megtalál a százszor elcsépelt románc.
36 hozzászólás
Hűha drága Ica !
Gyönyörű ez a versed, megelevenedtek előttem a képek, nagyszerű vers.
Szeretettel gratulálok, ölelésem : Zsu
Nagyon örülök drága Zsu, hogy tetszett ez a versem is neked.
Köszönöm szépen, öleléssel: Ica
Kedves Ica!
Versed csupa szép költői képekkel tele: "Lebben a felleg, csendben zizzen a szél,
kerget a mámor titkos szerelmeket." Vagy "száraz virágok az asztalon, csend ül a padon", de nem folytatom az idézeteket, mert az egész csodaszép. Szeretettel gratulálo:
Kata
Kedves Kata!
Nagyon jólesnek megtisztelő soraid, amit hálásan köszönök neked.
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek: Ica
Bocsánat: gratulálo helyesen gratulálok!
Csodálatos képekkel jelenítetted meg ezt a versed is, drága Ica.
Elképesztően jól festesz a szavakkal…
Szeretettel
Ida
Köszönöm Idám, hogy így értékeled a verseimet.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Igen, írták, hogy szép, gyönyörű, s mindez igaz is, de hogy milyen mélyen fájdalmas, magányt érzékeltető sorok ezek, azt nem. Pedig becsomagolva az emlékezés celofánjában ott lapul a múlt elsiratása is. Ragyogó vers! Aki már megélte mindezt, az belebújhat a vers lényegébe, így vagy úgy átélheti. És milyen igaz az is, hogy az igazi költészet fájdalmában mindig megtaláljuk önmagunkat.
Kimerem jelenteni, hogy a Napvilágon e témában megjelent versei közül, az egyik legértékesebbet olvashattam. Köszönet érte.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon megtisztelő sorokat írtál nekem. Hálás vagyok érte.
Jól érezted, hogy a mondanivalóm lényegét igyekszem képekbe csomagolni, aki ráér kibontogatni, az megtalálja a lényeget.
Szeretettel látlak mindig: Ica
Kedves Ica!
Álmok, vágyak, emlékek – olyan a versed, mint egy impresszionista kép. Bele lehet feledkezni, többször elolvasni, ízlelgetni, és még akkor is jólesik, ha van benne egy jó adag szomorúság…
Szeretettel: Klári
Köszönöm a soraidat kedves Klári.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Végre volt időm és felkerekedtem, hogy olvassak! 🙂
Milyen jól tettem, hogy hozzád is jöttem!
Nagyon szépen fogalmazod meg ezeket a sokunkat érintő érzelmeket.
Az egyetlen szívfájdalmam nekem az első négy sorban a rengeteg névelő, így vers szempontjából.
Minden jót kívánok!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Megtisztelsz a látogatásoddal, figyelmeddel, melynek nagyon örülök.
A szabad versekben nem fontosak a rímek, sem a szótagszám. Mégis fellelhetőek nálam.
A névelőket, ahol lehet irtom, de itt úgy éreztem figyelemfelkeltő és ritmust ad a kezdő soroknak.
Köszönöm a jókívánságodat szeretettel: Ica
Kedves Ica!
A versedről Tóth Árpád "Esti sugárkoszorú" című verse jutott az eszembe. Talán a költői képek sokasága, a lágy, lírai hangvétel juttatta az eszembe.
Az „Esti sugárkoszorú” a hitvesi költészet egyik legszebb darabja a magyar irodalomban, az "Elcsépelt románc" pedig a szeretet utáni vágynak az egyik legszebb darabja a magyar irodalomban.
Gratulálok!
Judit
Köszönöm a gratulációdat drága Judit.
Tóth Árpád nagyságához nem lehet felérni, de nagyon hízelgő rám nézve a véleményed.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Nekem egyáltalán nem tűnik annak.
🙂
Üdvözletem!
Kedves Eferesz!
Köszönöm, hogy elolvastad a versem. Ebben az esetben úgy gondoltam, "elcsépelt" :)))
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica, nagyon szépen vezettél ebben a versben, a képek nagyon élnek, a jelzőkkel bennem nagyon szépen emelted meg a verset. Igen, talán abban adnék Mákvirágnak igazat, hogy a ritmus kedvéért enm kellene a névelőket így hoznod, bár nekem leginkább a második sor első névelője az, ami elhagyhatónak tűnik.
A "Rég elhagyott… kezdetű sorban én nem tennék vesszőt, ott nagyon szépen hajlik a gondolat.
Tetszett a versed.
aLéb
Megtisztelsz kedves aLéB.
Köszönöm a kiigazításod, feleslegesen én sem szeretem a névelők használatát. Sajnos a vesszőkkel egy kicsit hadilábon állok.:)))
Nagyon örülök, hogy tetszett a versem.
Üdvözlettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Szeretek olvasgatni nálad annak ellenére, hogy a kötött formákat részesítem előnyben.
Nálad mindig kapok valami igazán mélyről jövőt, amiért érdemes ide betérnem, elidőznöm is.
Versed tartalma megint lenyűgözött. Most is leginkább a képeid győzedelmeskednek bennem, hihetetlenül jó megállni előttük, elképzelni őket. Nekem mindig nyugalmat adnak.
Néhány helyen elakadtam, azt is tudom miért. Láttam, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki sokallja a névelőket. Szerintem az első két sorban van belőlük több a kelleténél.
"Még itt van a múltnak lábnyoma,
árnya halk szeretőknek a fák alatt." Valahogy így kellene… 🙂
A központozásról már ejtettünk szót máskor is, szerintem nem lep meg, ha most is említést teszek róluk.
"Egyedül, hajdan volt tavaszom ágyára
fekszem egy erkölcstelen könnyel,"
"Rég elhagyott hajlékomban száraz
virágok az asztalon, csend ül a padon."
… és nem elcsépelt ez, mert kell a románc, az ilyenek pláne! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin.
Mindig értékes megjegyzéseket írsz a versem mellé. vessző stb. Annak is örülök, hogy tetszésedet nyilvánítod annak ellenére, hogy távol áll a stílusom a klasszikus verseléstől.
Ha nem haragszol, maradnak a névelők. Ezt a két sort sokáig dajkáltam, később jött a többi gondolat. Az, hogy fellelhető bizonyos jelei, mondhatnám a véletlen műve, de attól ez még szabad vers.
Hogy miért is "elcsépelt románc" nem is tudom, abban a pillanatban mikor írtam, úgy éreztem.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica!
Az előbb írtam egy elég hosszú hsz.-t, de mire a végére értem, kiléptetett a rendszer. 🙁
Megpróbálom nagyjából ugyanazt leírni.
Nos, a "Még" kezdés miatt skandálva kezdtem olvasni a versedet, akár Petőfi Szeptember végén-jét. Pici döccenésekkel az első két sor sikerült is. A harmadik sor még mindig megállt a két daktilus közé ékelődött két jambussal, egészen a negyedik sorban lévő "szerelmeket"-ig. Onnan viszont jambikus ívet vesz a vers, egészen a "Valaki sír"-ig. A továbbiakban már nem zenélt fülemben semmilyen klasszikus időmérték, s a tartalomra koncentráltam, amely összességében szemléletes képekkel mutatja be a vágyakozást egy remélt új kapcsolat után.
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Senkinek nem mondtam itt az oldalon, de máshol sem, hogy én nem tanultam verstant.
Ezeket a verseimet ösztönből, érzésből írom. Igaz, nagyon szeretem a klasszikus formát, olvasgatom itt is és nagyjainkat,,, nem sorolom. Néha próbálkozom, de nekem nem megy.
Ebben a formában érzem otthon magam, ebben tudom legjobban kifejezni a gondolataimat.
Köszönöm, hogy időt szántál a versemnek.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Nem akartam számon kérni rajtad semmiféle verstant, csupán jeleztem, hogy az indítás engem az időmértékes vers felé irányított. Mivel azt írod, hogy nem is állt szándékodban formailag erre tendálni, hát akkor meg kell állapítsam, hogy Belőled spontán is "kigurulnak" a verslábak! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Nincs semmi baj a véleményeddel, inkább köszönöm. Szeretném, ha néha olvasnál (ha van időd) és véleményeznél, mert azért vagyunk itt. Tanulni sohasem késő. Előfordulhat még, hogy azok a verslábak tesznek még egy-két lépést…vagy nem:)))
Szeretettel: Ica
Szia!
Én nem tudok szakszerű véleményt írni, de nem is akarok. Engem egy versnél az érdekel, hogy: magával ragadjon, megérintsen, gyönyörködtessen, felrepítsen, valahol azt mondja el, amit én nem tudok ilyen szépen kifejezni…- és sorolhatnám. Szóval nagyon tetszik! szeretettel: hundido
Szia!
Köszönöm szépen kedves soraidat.
Örülök neked, hogy itt jártál.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Én soha nem néztem senki versét verstanilag, engem az érdekel, hogy mennyire fog meg, mennyi érzés van benne, és mennyire van benne maga az író. A te verseid mindig megfognak, mert nagyon emberi és közel kerül az olvasóhoz, szeretem a verseidet.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Hálásan köszönöm kedves Józsi, hogy jó véleménnyel vagy a verseimről.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága ica !
Örülök, hogy beléphettem szentélyedbe!
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Köszönöm drága Zsófikám!
Szeretettel látlak mindig: Ica
Kedves Ica!
Szépséges, mint az eddigiek… Csak halkan súgom meg, hogy én értem, pontosabban érzem a névelők miértjét; nálam is szoktak lenni olykor, és amikor megjelennek, szeretni szoktam őket… Igen, szabadvers, aminek a különlegessége a ritmus az elején (megjelenhet szabadversben a ritmus, a magyar nyelv ezt kitűnően "segíti", hiszen eredendően dallamos). Csak érdekesség, hogy Vilcsek Béla (irodalomtörténész, egyetemi tanár) a következőt fogalmazta meg:
Szabad vers (így, külön írva): ha a kötött verset (pl. szapphói strófa, szonett, stb.) szabadabb formában írta a költő.
Szabadvers (egyben írva): a szabad versnél is kötetlenebb alkotás.
Biztos vagy benne, hogy tudod a verslábakat is 🙂 Az, hogy érzed a ritmust, egyértelmű… és szerintem valahol tudod is…
Szeretettel: Mónika
Akarom mondani… "Biztos VAGYOK* benne, hogy tudod a verslábakat is :)"… Elírtam, bocsánat 😉 🙂
M.
Drága Mónika!
Nagyon jólesnek a kedves soraid.
Kellenek a visszajelzések, mert így lehet tovább lépni, tanulni, hisz azért vagyunk itt.
Kritika nélkül nem lehet tudni, hogy jól csinálom vagy nem. Persze nem mindig sikerül úgy írni, hogy az jó legyen, tessék is mindenkinek. Úgy érzem, hogy kialakult már az egyéni stílusom, de sokat kell még javítani rajta.
Köszönöm, hogy figyelsz rám és segíted a h.szólásaiddal a munkámat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica, nagyszerű versed jó volt olvasni.
Elismerésem
Attila
Kedves Attila!
Köszönöm, hogy megtiszteltél az olvasással.
Üdvözlettel: Ica