Elég már a rosszból, sok volt!
Hova tünt minden mi jó volt?
Minden tettem kudarcot vall,
Hibás percek képe ural.
Elég már a rosszból, sok volt!
Üresség, hol szívem honolt.
S mért kell helyetted mást néznem?
Nem akartam ezt, nem kértem!
Elég volt már a rosszból, sok volt!
Elveszítettem a kontrollt.
Mégis bízok, utolérem,
Minden percben ezt remélem!
Elég volt már a rosszból, sok volt!
S belsőm csakis engem okolt,
Mégsem törhet le, mert mondom:
Én magam vagyok a sorsom!
4 hozzászólás
Bátor! hajrá, mindent túl lehet élni! Véletlen tudom, hogy ki vagy, lévén pécsi, és Hannának, Timinek is osztálytársa…Olvastam a többi versedet is, a sárkányos tetszett! Szóval, ha tényleg komolyan írni akarsz, csak így tovább! Kezdésnek nagyon jó 🙂
Üdv
Ismerős az érzés, csak nekem nem megy ilyen jól a bizakodós rész. 🙂
Ami a verset illeti, az első rímpárt kivéve szerintem nagyon jó (nem mintha kompetens lennék eldönteni).
Üdv, Poppy
nagyon jó vers! grat!:)
Igazán köszönöm!