Ha palacsinta lenne,
ami most földgolyó,
és olajban kerengve
volna ily fortyogó,
akkor sem enném meg!
Így pedig végképp!
Nem, de most tényleg,
összetekerve kétrét
belekvározva szépen
piros lekvárral mégpedig,
s enyhe vasízben
adnák, ha kéretik…
Csak gondolj bele,
milyet zabálnánk akkor;
két harapásra egy fele.
Megölnek… ma hatkor.
1 hozzászólás
Húha, ez aztán ütős vers, de nagyon. A képeid ledöbbentőek. A végszó pedig a “hab a tortán” (hogy témánál maradjunk:)). Fantasztikus, a hatása alá kerültem. Gratulálok!