Játszva átszalad a piros lámpa alatt.
Egy lábon ugrándozik, mint bohóc a porondon.
Cirkusz ez az egész világ. Utálom a cirkuszt.
Kifestett arcú félelmetes alakok
ráncigálnak össze- vissza, veszekednek rajtam.
Az egyik szörnyű, a másik meg pocsék. Hagyjatok!
Undorító álarc mögé bújva könnyű
előadni a csúcs produkciót, s megmérgezni
szavaitokkal a már- már elhaló Föld golyót.
Érték torzító, igazat túlharsogó
hangotoktól zúg az egész fejem, és minden tér.
Fogjátok már be! Még is kedves maradtam: ciánt?
3 hozzászólás
Kedves Nola!
Írásodnak csupán a látványa emlékeztet versre, mivel háromsoros szakasz-formába öntötted. A versnek azonban egyéb kívánalmai is vannak. Ajánlom, hogy szerezzél valahol (vagy az iskolás anyagod szedd elő, amiből magyar-irodalomórán tanultatok) egy verstant. Itt a Napvilágnál is van, aki nem is olyan régen kidott egyet. Biztos vagyok benne, hogy ha tanulmányzod, akkor megtanulod, hogyan kell verset írni.
Nem akarom elvenni a kedved, távol áll tőlem, csak a legjobb indulattal ajánlom.
Szeretettel: Kata
Szia Nola!
Ha a verstant nézzük, bizony igaza van Katának, de olyan átütő erő van ebben a versben, hogy üsse kő, ez úgy ahogy van, telitalálat.
Remekműről ugyan szó sem lehet, de olyan mélységű benne a kiábrándulás, és annyira komplex képet nyújtasz át a jelenlegi világról, melyet csak kevés írásnál tapasztalhatunk.
Lehet hogy nem vers, én mégis öt pontot adok, valahogy nagyon eltalált engem ez a műved.
Üdv.:Tamás
Sziasztok!
Katának:
Nem korlátozom magam kizárólag a vers kategóriára, igaz a verstanra valóban kellene egy kis időt szánnom, már régen olvasgattam.
Dehogy, kevés lenne ahhoz egy segítő kritika, mindazonáltal mindent ki lehet magyarázni az érvelés tárházából csemegézve. 🙂
Jerrymostronak:
Köszönöm szépen! Nem is ezen a téren szeretnék úgymond remekművet alkotni, bár igaz, hogy a jobbra való törekvés semmilyen alkotási folyamat során nem elhanyagolható.