Hogy került ide, megint egy ilyen hétfő?
Tél van. A fagy, a ború betemeti a munkát
Álmosan kergetem a megszokott hajnalt
Sem a szemem, sem a lelkem még nem lát
Havat hozott a február, – mindenre készen –
Belerugdalt a régóta remélt tavaszba
Amaz hunyászkodva toporog most máshol,
egy távoli kontinensen ott ragadva
Nem megy ez így tovább! Fény kell és meleg!
Felborult lelkünk tápászkodni kezd,
csak ne gyűrné vissza ismét és újra
az átkozott tél, a csonttörő hideg
Már nem kívánom a havat, a síkos utakat,
a szemgolyókat csipkedő szelet
Semmit ami ezzel együtt jár,
ezt a hosszúra nyúlt, gyűlölt telet
Felszólítalak! A magam nevében: Takarodj!
A szánkót egye meg a vörhenyes rozsda!
Hóember te izzadj, s rogyj térdre,
nyeljen el egy mély borozda!
Átkozott február ugorj egy nagyot!
Ne tüsszögd csillámaiddal tele a tájat!
Március kell és a langy április,
hagyd a szabadban legelni a nyájat
Nektek is útilaput kötök a talpatok alá,
fekete, földeket vájó varjak
Gólyát, fecskét akarok már látni,
mint sem unott károgást halljak
Minden undok, gyűlölt jegye a télnek
szívódj az enyészet semmijébe!
Harcodba fulladsz, tehát az hasztalan
Elégsz, mint egy szalmakéve
Akkor hát minek? Hátrálj a múltba végkép!
Engedj a tavaszi zsendülésnek!
Gyarapodjon a táj, s rügy fakadjon!
Áradjon szét a madárének!
Induljanak a munkák, csendüljön a csákány!
Alapgödröt feszítsen a kövér beton!
Falak üljenek rá, s biztos tető
A frissen emelt téglafalon!
Hatalmas zsíros földek, fogadjátok a magot!
Rejtsétek bőrötök alá az új életet!
S ha bújni kész az apró rög alól
öleljétek, mint festményt a képkeret!
Égő szívű szerelmesek, perzseljen csókotok!
Izzó szenvedéllyel minden ölelésben
Ártatlan, naiv lét a jussotok, s a bőség
Tietek az újjá képzelt éden
Hallod hát tél? Te fagy konok ura
Keresnivalód csak a lejárt időd,
ami lassan elfogy napról, napra,
s vele együtt fonnyad jeges erőd
Az, amit úgy csodáltam benned egykoron,
a ródli táncát semmi súlyunk alatt
Hógolyók suhogását a roppanás előtt,
mikor dobáltam a szomszéd házfalat
Lányok kipirult, ékkő-feszes arcát,
hosszú-kabátjuk alá szorult áldott meleget,
hajuk lengését, kacajukat. Vágyat keverve,
pedig nem voltunk mások, csupán gyerekek
Édes ifjúság mázában, fagyban hevült a lelkem
Kedvesem angyalt faragott hanyatt dőlve,
lábával, karjával rajzolt a szűz hóba,
emlékeimbe vésve azt az örök időkre
Együtt hemperegtük laposra az évszak fölét
Bőrünkig nem érhetett a mínuszok metszőfoga
Belülről égetett bennünket az örök-tűz,
Szelíd kórság, a szerelem volt az oka
Úgy imádtalak, amikor apróim kacagtak a szánkón
Ahogy erőm végéig szaladtam velük a hóban
S mikor már nem kértek belőlem, a dombok alján
siklásukat, az anyjukkal átszorongtam
Még sokáig szerettelek, karácsonyok foglalatja
Az év utolsó napját pezsgős dugóval lőttük agyon,
s szilveszter másnapján még mámorban úszva
sétáltunk a fák között, a szilánkos havon
Régen másképp vártuk a tavaszt. Áldott türelemmel
Utolsó morzsáját égette kályhánk a szénnek,
de a meleg sosem fogyhatott ki nálunk,
mert borravalót dugtunk a szenes-legénynek
Azt hiszed, az emlékek lapjain majd ellágyulok,
s megint alattvalód leszek, mint azelőtt?
Hát tévedsz! Mert hatalmad sosem volt akkora,
hogy visszahozd a jelenbe az elmúlt időt
Én sem és senki sem képes erre, példátlan dolog
Régi szerelmünket felfalta a jövő étvágya
A mienk is eltűnt, mintha ingoványra lépne,
s lehanyatlott a ködös emlékezés homályába
Folytatólag könyörgöm, kérem, sőt követelem!
Új híveid talán megbocsájtanak érte egyszer
Elég telet éltem, nem vágyom többé rád!
Már nem szeretlek, pedig még mindig őrülten tetszel
19 hozzászólás
Szia prince! 🙂
Azzal kezdem, hogy nem érdekelnek a pontok és a vesszők. :))) Később azért mégis de… :)))
Szerencséd, mert a hétfő a kedvenc napom, úgyhogy már a kezdettel nyertél. 🙂
Hosszú a vers, valóban, de életképes. 🙂
Nem lassan aktuális, hanem gyorsan.
Amiért nagyon megfogott: telve van élettel, kapkodsz kézzel-lábbal mindenfelé, de ez nem negatívum. Habzsolnád az élvezeteket, szerintem fogod is, mert ha erre nem jön elő a tavasz, akármi legyek! :)))
Azért visszatérek kicsikét a vesszőkre meg a sorok elején ékeskedő nagy kezdőbetűkre. Ezek összhangját majd máskor előadom, mert szerintem javítanának a képen.
Jó ez a tavaszváró, életkedvet sugároz. Nekem az kell, úgyhogy szerencsém, hogy elolvastam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Rengeteg emlék van benne, amitől akkoriban imádtam a telet. Ma már kényelmesebb vagyok és nehezemre esik a téllel viaskodni. Bár, ahol én lakom, bármilyen nehéz is, de csodálatos. Ezt a kettősséget próbáltam belecsempészni a versembe. Hát…, igen a "vesszők"! Na, ja.
Köszönöm kedves és kimerítő hsz-ed.
Szeretettel
((Zoli
Zoli, nagyon tetszik a versed. A kritika megfogalmazásában Kankalin megtette) egyet kell értsek, ha a kezdőbetűket, az írásjeleket javítanád, az olvasónak könnyedébben ördülne a történet. Remek volt, nagy élvezettel olvastam.
aLéb
Köszönöm Béla!
Ez egy régebbi versem, amikor még kevésbé tudtam figyelni bizonyos dolgokra. Egyszerűen nem volt szívem hozzányúlni, de természetesen igazatok van.
Mégegyszer köszönöm.
Barátsággal
((Zoli
Zoli, továbbra se nyúlj hozzá!!! Komolyan!!! Ez az az eset (ismerem, én is vagyok így), amikor az ember azt mondja: ez is én voltam, így ahogy láttok! 🙂 Bennem nem volt kisebb az értéke a művednek, ha ez jelent valamit 🙂
aLéb
Igen, pont ez amit írtál: "ez is én voltam,…."
Nagyon örülök, hogy így gondolod!
((Zoli
Semmi művi, semmi túlzás! Őszinte kerekded érzelmek a tavasz felé törtetőn gurulva!
Melletted vagyok a csatározásban :)) Jönnenek az Iusok!
Te pedig tavasszal is hasonlóképp írj a nyárról, nekem bejön!
Üdv,
Berci
Szia Berci!
Jöjjenek hát az Iusok! Jó, hogy az oldalamon tudhatlak.
Köszönöm kedves kommentedet.
((Zoli
Szia Prince! 🙂
Hú, de vers ez! Beleültem a kellős közepébe, és le nem vettem a szememet róla. Minden cseng ebben a versben: kicsi morgolódás, színes, szép emlékek, amiket nagyon magadba zártál, őrzöl, mert csodálatos. Őrzöd azokat benne, akik a mai napig nagyon kedvesek Neked. Őszinte, szép vallomás, és akinek, akiért szól, nagyon írigylem ám!
Ezer érv, ezer ellentét szól a tél mellett és ellen. Megállíthatatlanul zsong benned a megújúlás utáni vágy, ami a tél elhessegetése és a tavasz hihetetlen várása fura ötvözetében kel életre, ahogy én értelmezem.
Barátsággal: Valerie
Kedves Val!
Tökéletesen láttad. A hsz.-d olvasásakor ugyanazt éreztem, mint amikor írtam a verset. Nagyon beleéreztél. Köszönöm figyelmedet és értékelésed.
Barátsággal
((Zoli
Nagyon tetszik. Szívemből való a versed, szép-szép a tél, de már elég volt belőle. (bár én gyerekkoromban sem szerettem) Ami pedig a vesszőket illeti, ha van úgy is jó, ha nics, hát nincs. Szerintem. 😀 Szeretettel Era
Kedves Era!
Ugye, hogy nem mindig a vesszők…! Én azért gyerekkoromban szerettem. Imádtam a haverokkal szánkózni meg ilyesmi… De ma már…
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és kedves kommenteddel.
Szeretettel
((Zoli
Nagyon szépen és óvatosan fontad össze az életet a sorsot az évszakokkal és hoztad tudomására a télnek, hogy már ideje múlt, mennie kell.
Köszi, jó volt olvasni!
Én köszönöm Zsolt, hogy megtiszteltél az olvasásoddal. …, és igazad van, igazi tél-üldöző versnek szántam, mert ELÉG MÁR! Örülök, hogy itt jártál és még egyszer köszönöm.
((Zoli
Szia!
Nagy élvezettel olvastam versedet, s nem azért mert a Tél kedvencen lenne .Hanem azért,mert erről az évszakról ennyit, és ilyen hosszan írni, művészi. Gratulálok!:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Éppen Nálad jártam, amikor írtad a hsz.-d. Aztán látom itt jártál, amit nagyon köszönök. De olyan jót mosolyogtam a hsz.-den, hogy az nem igaz! Micsoda különös szempont szerint értékelted! Nagyon tetszik! Köszönöm és a derűt is amit az arcomra csaltál.
Szeretettel
((Zoli
Szia!
Láttam én magam előtt a képeket, de még mennyire! Fáztam is némelykor. Teli minden csodás gondolattal, a felelevenedett emlékek sora… Innentől olvasd hozzá az esti hszt:-)))
Szeretettel:Marietta
És most újra aktuális:) Jó volt olvasni, megmártózni a hóban-fagyban, emlékekben… A télben egyetlen jó dolog van: utána a tavasz jön:)))
Üdv: Klári
Elég hosszasan zsörtölődtél kedves Zoli!
Szeretem a telet. Minden évszaknak meg van a maga varázsa, de ha túl sokáig tart a jóból is megárt a sokk.
Szeretettel üdvözöllek: Ica ( tóthica )