Élek a Világban.
Látom a megfáradt,
megtört,
megkeményedett,
Lelkeket.
Embert és embert,
annyi Minden választ el.
De mégis,
Szívük sóhaja,
mégis egy,
a Szeretet.
Élek a Világban.
Írhatnám,
mit egyszer már,
a Nagy Költő eldalolt.
„Lehettem volna…”
de mégis,
mindennek a summája mégis egy.
Maradj ember,
bárki is vagy.
Hiszen, megnyílsz,
álarcod köntösét ledobod.
Ha őszinteséget találsz,
árad feléd,
legalább egy csöppnyi Szeretet.
Csak így lesz más a világ,
ha adni tudsz,
de kapsz te is.
De nem ütleget,
melyek korcs szavak formájában,
hamis gondolatokkal
jutnak el feléd.
A Szeretet mely legyőzi,
mind azt,
mit az élet rád rakott.
Amiért lettél, kemény,
megtört ,
s olykor gonosz.