Etettél, itattál, féltettél, gondoltál értem,
Dagasztottad kenyerem,
Élesztővel létem,
Mi maradt mégis belőlem?
Maradt egy fáradt ember hideg árnya,
Kinek se játéka, se álma,
Hideg az ágya, hideg a láza,
Kiégett, mint szobában a lámpa.
Így vigyázd életem, s ha kérhetem,
– Tán még nem olyan késő -,
Körítsd körém karod,
Ölelj át, szoríts, szép nő.
2 hozzászólás
A gondolat megfogott, s bár a vers első versszaka nekem nem tetszik, a többi elég jól sikerült, de az utolsó sorban a "szép nő" helyett írhattad volna, hogy légy nő, v. valami mást ami jobban illik oda. Azt hiszem a témád én is átrágom. Köszi. Szerettel Era
Köszönöm a konstruktív hozzászólásod, végre egy olyan hozzászólás, ami építő kritika is egyben.
Köszönöm!!!!
Gergő