hamvainkból netán új lét ébred?
Vagy mint szél fújta por
tűnünk el a semmiben?
E világ kivet, elfeled, törli emléked,
nem marad más, mint kopott képek a dobozban
S megkésett szép emlékek a szívekben,
mik idővel új értelmet nyernek.
Íly gyorsan múlna el minden? Nem!
a szív lassan kifakul, elveszti erejét
A lélek kifújja utolsó eröltetett lélegzetét,
majd csendben, halkan, s észrevétlenül távozik.
De ez még nem a halál órája, nem lehet az,
hisz a lélek tovább él ott
Hol a dobozban állnak a kopott képek,
s ott, ahol a szív őrzi az emléket.
3 hozzászólás
Valóban egy élet (emléke) rejlik versedben.
Nagyon szépen fogalmaztad mindezt meg, az utolsó versszak különösen tetszett.
Üdvözlettel. Zsóka
Mély gondolatok!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép gondolatok versbe öntve az elmúlásról!
Tetszett!
szeretettel-panka