Magába húz. A mély vizekre vágyom,
mint a kis patak, mely óceánt keres,
hisz előbb-utóbb ha benne csörgedez,
remélt utat talál, s fakult a lábnyom.
Puhán sodor, s az ujjak úgy becéznek…
átadom magam, ha titkokat fogan,
atomra hullok, és csöndes hallgatag
gyönyört kiáltok én, mikor felébreszt…
és ha földereng a süllyedő hajó,
majd magába zár az Élet-óceán.
Dalon kutat, hol mosolyba ring a szó,
és a lét a bőrre rajzol új csodát,
hát magamba rejtem el, mi mondható,
mert a múlt homálya így letűnt talány.
28 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Imádom verseidben azt a megfoghatatlanságot, amit belecsensz. A titok ott lappang a sorok között és arra vár, hogy ki-ki megfejtse azt.
Ringatott e költeményed is. Mint egy kis hajó az óceánon, mely csak küzd, csak küzd. Bírtam. 🙂
A.
Szia A.! 🙂
Vannak számomra is megfoghatatlan dolgok, erről szól e vers. Belecsentem ezt-azt, nem is tagadom. 🙂
Örülök, hogy tetszett neked, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Elhallgatom, lenyelem a szót most,
de ha kiabálnám se biztos,hogy értenék.
Igazodok ha kell, az "Élet-óceánhoz",
a bölcsek biztos ugyanezt tennék.
Kedves Kankalin!
Valami misztikum lengi körbe a versedet, amellett, hogy rendkívül dallamos. Már nem először olvasom, és mindig mást, és mást üzen. Nehéz, de szép sorok, amit vétek felkészületlenül elolvasni. Azt hiszem végre sikerült ráhangolódnom, most viszont nem tudom elereszteni. Ugye nem baj?
Szeretettel:
Millali
Szia Millali! 🙂
Megírtam ezt, mert tisztulnom kellett. A misztikumot magam is érzem, és valóban az: megfoghatatlan. Csupán 14 sor vers, amiben benne foglaltatik dallam és még sok más egyéb, és köszönöm, hogy ezt észrevetted. 🙂
Hááát, van itt ezmegaz, tán valami új is. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szerintem a versed egy mérföldkő lehet Nálad! Az első szakaszban valamilyen halvány reményt vélek látni.
Szépek a rímjeid, mint mindig, de az utols két sor a csattanója az egésznek: "mosolyba ring a szó" – s végre! "a múlt hmálya tán letűnt talány" (nem beszélve arról, hogy abban a sorban két rímelő szót is elrejtettél.
Nagyon élveztem, bár nem vagyok ügyes talányok megfejtésében.
Úgy gondolom, talán a ki nem mondottakba is beférkőztem?
Nem tudom, de öröm töltött el, mikor elolvastam.
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Tartalmilag valóban összetett ez a szonett, többszörösen is. 🙂 Örülök, hogy tetszett neked, köszönöm szépen, hogy időt szántál a mérföldkő fejtegetésre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Mikor az ember valami utánozhatatlant olvas, kedves támad lehasalni a fűbe, szájába "fűzni" a tarackbúza szárát, és lábkalimpálva számtalanszor szemezgetni, amit írtál.
Valóban olyan a szonett, ahogy sokszor jelezted. Mélységekbe merít, nem szabadulsz, s képes vagy azokat a gondolatokat életre kelteni, amikben te magad rejtőzöl minden történéssel együtt.
Úgy érzem, megérkeztél oda, ahová gondolatban mindig is vágytál, ahol megnyugszol, ahol apró darabjaidra hullhatsz anélkül, hogy sérülnél, ahol újjáéledsz lenyugodott lélekkel.
Kifejező, beszédes, gyönyörű!
Szeretettel:
Val'
Szia Val! 🙂
Valóban, hihetetlenül magával tud húzni a szonett, látod, nincs menekvés. 🙂 Érdekesnek tartom azt is, hogy a sorok között utat engedve még mélyebbre lehet merülni. Az atomra hullás pedig egész jó dolog. 🙂
Örülök, hogy "lábkalimpálósan" tetszett, köszönöm, hogy itt voltál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a szonett maga a kis patak, mely dalolva-csobogva, rejtelmes utakon kutatja az óceánt, megjárva közben a nagy folyók ölét is. Úgy gondolom, Te magad is benne ringatózol.
Szeretettel gratulálok!
István
Szia István! 🙂
Örülök, hogy tetszett ez a ringatózás, köszönöm szépen jelenléted és értő olvasásod. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Bevallom, bár ez nem titok nem szeretem a szonetteket, de vannak benne meglepő
nem meglepő érdekes szavak a süllyedő hajó és a letűnt talány együttesen megfesti érzelmileg a szonettet. Optimistább zárás, mint amit legutóbb olvastam tőled.
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Tulajdonképpen az egész szonett optimista, nem is kicsit. 🙂 Örülök, hogy találtál benne érzelmi festéseket.
Köszönöm szépen, hogy benéztél hozzám annak ellenére, hogy nem igazán szereted a szonetteket. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Ezt a versedet nagyon a sajátodnak érzem. Ebben most belecsempészted azt az érzetet, amely hömpölyögni képes benned. Kinyílik mint a virág, bár, egy csordogáló kis patakkal indul. Hová képes eljutni? Visszaút pedig nincsen. Kacskaringós utakon, elér a nagy vízhez. Mint minden más is célba ér. Tetszett. Hú nagyon!!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Jól látod, valóban belecsempésztem azokat, amiket észleltél a versben. Többet is. 🙂
Tetszett ez a mesés összefoglaló, érdekes, hogy a "visszaút" kérdése bennem nem is fogalmazódott meg, ha már öles léptekkel haladok előre, pedig igazad van.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Tisztelet az érzőnek, az embernek, a költőnek. Remek, sűrű és rendkívül erős a versed, Kankalin, a forma fegyelmezettsége, a következetes vezetés kiváló, örömmel olvastalak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Na most aztán zavarba jöttem rendesen. 🙂
Köszönöm szépen a sok-sok jelzőt, szóhoz se jutok. Örülök, hogy tetszett ez a kavalkád, ami nem is annyira következetes és fegyelmezett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Csakúgy, mint az előző versednél, mintha a "mélybe" az "ismeretlenbe" vágyódnál.
Egyfajta spontán érzésből írhattad. Ami remek képeket, gondolatokat jelenít meg az olvasó számára.
Öröm belemerülni szonettjeid mélységébe!!!:) Mindig élmény!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Minden hsz. arra ösztönöz, hogy írjak mééég és mééég szonetteket, méghozzá kankalinosakat. 🙂 Élvezet olvasni a fejtegetéseket, mert mindegyikben találok igazságokat.
Hát ez itt valóban feneketlen-mély az eléggé ismeretlen felé, spontán is, a többiről inkább hallgatok, mert hát a képeket valóban megfestettem a saját palettámról, de minden szemnek más. 🙂
Örülök, hogy foglalkoztál vele, köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
fegyelmezett sorok között dúl az érzelem.
remek vers Kalin,remek!
ruca
Szia ruca! 🙂
Leheletfinoman fogalmaztál. 🙂
Na, ezért vagyok halálosan szerelmes a szonettbe.:) 14 röpke sor, mindegyikben 11 élvezetes szótag, meg hát a rövid-hosszú jambikus gördülékenység… ééés…
Ilyen kötöttségek között azt írok, amit csak akarok, és legtöbbször a sorok közé préselek mindent, amit amúgy elhallgatnék.
Szóval fegyelmezett? 🙂 Pontosan tudod, hogy nem az, de kordában tart. 🙂
Örülök annak, amit írtál. 🙂
Kalin
"Mosolyba ring a szó"… lágyan ringató a versed Kankalin:)
Nagyon tetszik!
Ölellek: Évi
Szia Évi! 🙂
Én most rögvest ááálomba ringok… előtte megköszönöm, hogy lágyan nálam ringtál. 🙂
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A hömpölygő, dúló érzelmek, mint egy kis patak az óriási óceánba vezet, ahová vágysz. Megrendszabályozott sorok, törekvő hangulati elemek. A vágyakozás abszolút végigvonul a versen. A vágy az újra, a szépre, az ismeretlenre, amit Élet óceánnak hívsz. Nagyon eltalált vers, gratulálok hozzá! Üdvözlettel: Szilvi
Szia Szilvi! 🙂
Először elolvastam a gondolataid, aztán belemerültem a versbe. Kíváncsi voltam, hogy négy hónap alatt mennyi víz csordogált az óceánba, hogy ez a szonett-tartalom mennyire aktuális bennem most. Érdekes konklúzióra jutottam. 🙂 Örülök, hogy megtaláltad ezt a verset, gondolkodásra ösztönöztél.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
WOW. NAGYON ORVENDEK,KEDVES KANKALIN,HOGY MINDIG TALALOK ITT EBBEN A NAGYSZERU NAP VILAG IROKLUB REISZTRALT es HUSEGES ALKOTOK KOZOTT ,OLYAN ALKOTASOKAT AMILYROL VISSZA SUGARZIK A VEGTELENSEG,MINDAZ AMIT CSAK AZ TUD LEIRNI GYONYORU SZIN POMPAS SZAVAKKAL,AKI ATEREZTE MINDAZT AMIROL SUGARZOL.KIVANOK JO TAVASZI MEGUJULAST**ILLETVE SOK LELKI TARSAT ,IGAZ BARATOKAT ES JO ELET EROT,HOGY MEG SOK ILYEN SZEP ALKOTASOD SZULETHESSEN,JELENLEGI,LLETVE AZ ELJOVENDO NEMZEDEKEK SZAMARA. SZERETETTEL**TISZTELETTEL**Sincerelly**KISS SANDOR**a Nap sutotte ANDALUZIABOL**Hamarosan pompazo LONDONBOL**illetve***forrongo MIAMI FLORIDABOL***BLESSING YOU
Szia sankaszka! 🙂
Én is örvendek, hogy megtaláltad ezt a kezdetleges, botladozó szonettet, mert nekem se árt elolvasnom, hiszen megláthatom, hogy milyen sok hibát hagytam benne. Azóta születtek újabb verseim ebben a kategóriában. Ezekbe már igyekeztem belevinni az építő kritikák által tanult dolgokat, illetve azokat, amelyeket szakirodalom forgatásával szereztem. Kisebb-nagyobb sikerrel jutottam el addig, hogy még mindig a szonettek világa vonz elsődlegesen, mert közel áll a lelkületemhez.
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid. 🙂
Én is szépeket kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tetszett a címe. Elolvasni is öröm.Lehet már Kankalin szonett függő vagyok.
Jó olvasni tőled. Valami bája van vagy csak már régen ismerlek ezért járok vissza nem tudom.
De ez valahogy lelki csemege nekem akkor is ha furán hangzik.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Örülök, hogy függőséget okoznak szonettjeim. Bevallom, nekem is, mert igyekszem minél többet és egyre jobbakat írni. Ez a darab még a középső szakaszból származik, már akkor sem tudtam szabadulni ízétől. 🙂
Kedvelem, ahogy megközelíted a műveket, nekem például mindig tudsz valami újat adni, ez előbbre visz.
Köszönöm, hogy elmondtad, mit váltott ki belőled ez a szonett. A "lelki csemege" különösen jólesett, mert valami ilyesmit érzek én is írás közben. 🙂
Szeretettel: Kankalin