1. Elakadt tű
(1)
az idő múlik a tű elakadt
ugyanazokat a köröket futom
te már nem vagy de a szerelem maradt
még mindig nálad jár gondolatom
a legnagyobb szenvedés ma is nekem
szép arcodat soha nem láthatom
szemedbe már nem révedhet szemem
érzéseim csak magamba zárhatom
(2)
nálam minden változatlan
szívem lelkem mozdulatlan
érzéseim lefagyasztva
várakoznak a tavaszra
remélik a fagy ha enged
lelkem tovább már nem dermed
kívánhatnak új szerelmet
így élhetnek egy-két évet
de nem sejtik nem is tudják
érzéseim milyen balgák
nem a téltől nem a fagytól
búcsúztam a boldogságtól
tőled lettem jéggé fagyva
soha nem lesz felolvadva
se a szívem se a lelkem
tavasz se lesz soha nekem
(3)
szemének szikrája
orrának vonala
mesebeli tájkép
csillagok mosolya
arcának hiánya
minden este fáj még
(4)
még mindig álmodom a szemedről
tiszta csillogással rám tekintesz
még mindig álmodom a kezedről
képzelem egyszer majd megölelhetsz
nem itt és nem most valahol máshol
más életben más dimenzióban
ahol rám ismerhetsz és tudod jól
én vagyok neked szánva e világban
(5)
idővel könnyebb lesz az élet
idővel nem rólad szól az ének
nem fogok nélküled többé fázni
megtanulok magamra vigyázni
éjjelente nem fogok többé sírni
panasszal lapokat teleírni
idővel elfogynak a könnyek
bár szárazon se igen lesz könnyebb
idővel boldog lesz a karácsony
édes s nem keserű a kalácsom
megtanulok újra mosolyogni
az élethez jó képet vágni
mindezt majd egyszer idővel
valamikor egy szebbik időben
nem hétfőn kedden vagy szerdán
hanem talán egy sohanapján
2023. február
4 hozzászólás
“nem a téltől nem a fagytól
búcsúztam a boldogságtól
tőled lettem jéggé fagyva”
Keserű, fájó, szomorú vallomás.
“idővel könnyebb lesz az élet
idővel nem rólad szól az ének
nem fogok nélküled többé fázni
megtanulok magamra vigyázni”
Így legyen!
A sohanapját felejtsd el!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, akkor még nagyon fájt. Most már egy éve, a fájdalom enyhült, de még mindig nem tudom, mikor lesz az “idővel” – bár már tényleg sokkal könnyebb.
Köszönöm a jókívánságot.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon szép elmélkedés,visszapillantás;
fájó sorok!
“csillagok mosolya
arcának hiánya
minden este fáj még”
Ezt nagyon jól kifejezted:
“dővel elfogynak a könnyek
bár szárazon se igen lesz könnyebb”
Különösen a befejezés nagyon ütös:
“nem hétfőn kedden vagy szerdán
hanem talán egy sohanapján”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
“
Kedves Sailor!
Köszönöm az értékelést és a gratulációt. Egy teljes évig a sohanapjánban leledzettem, az egyéves évfordulóra megint írtam egy ciklust, akkor megint kiírtam magamból a legfájóbb érzéseket, és utána már könnyebb lett. A gyógyulás útjára léptem. Jelenleg is ott járok.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!