Az utolsó hajnal halálakor táncol,
Énekel egy veszedelmes sereg,
A lelkembe gázoló álmok
Után szívem erőtlenül remeg.
Elmém tinta vérét ontva olvad,
Szavak folyama rácsokhoz kötöz,
S rebegek még félig holtan
Egy éneket a szálak között.
Selymes mosoly csepeg lassan
Egy ocsmány féreg szájából,
Mely ijfúságom zászlaját marja
Életem fájának korhadt száráról.
A daloló világ ismét feláldozott,
Máglyám füstje rajzol az égre,
S állítanak nekem dicső szobrot
A hullaszagú sötét mélybe.
2 hozzászólás
Engem megfogott, teljesen bele tudtam élni magam! Gratulálok hozzá!
Örülök, hogy megfogott a vers! Próbáltam gördülékennyé tenni a ritmusát!
Hirtelen jött az ihlet, különbelül 10 perc alatt írtam, szóval először féltem, hogy elkapkodtam. Örülök, hogy átjött a vers hangulata!
Üdv: Sally