Életem delén túl elgondolkodom,
Mit csináltam jól, és mit rontottam el,
Hiába kérdezem, senki sem felel,
Keresem a választ, talán megtudom.
Tudnom kell, végre, hát tovább kutatok,
Őszinte szavak, most hova lettetek,
Nem is voltatok, vagy csak eltűntetek?
Legalább magamnak nem hazudhatok!
Elszállt az idő, a számvetés készen,
Gyorsan fogy az út, napról napra szépen,
És a végszót ti mondjátok ki mégis,
Mert minden út egyszer úgyis véget ér,
Nem hiszem soha, ha bárki mást ígér,
Beletörődöm, és elmegyek én is.
8 hozzászólás
Kedves Erzsébet!
Ez a szonetted is szomorú.
Szerintem, nem kellene még erre gondolnod.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Üdvözöllek!
Eszemben sincs "elmenni", még sok dolgom van ezen a világon.
Sosem írtam szonettet, ez volt az első. Igaz, szomorúra sikerült.
Örülök, hogy tetszik. Köszönöm! Erzsi
Kedves Erzsébet!
Szép ez a versed és valóban szomorú. Azért szerintem találj ki magadnak valami szokatlant, valami vidámat. Olyat, amit eddig még nem csináltál, sőt, ami még meg sem fordult a fejedben. És tedd meg. Sokkal jobb lesz, azt gondolom! 🙂
Szép estét!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Köszönöm a dicséretet és a tanácsot.
Tényleg szomorú a szonett, de az alaptermészetem nem ilyen.
Üdvözöllek! Erzsi
Kedves Erzsébet!
Jó, ha az ember időnként számvetést készít, még akkor is ha csak az élete delén tart.
Önmagunknak nem hazudhatunk. Szép lett a szonetted.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán!
Köszönöm a gratulációt, a figyelmet.
Ez első szonettem.
A számvetés, az összegzés kell, szerintem, aztán döntünk, hogyan tovább.
Erzsi
Szonetted szépen megalkotott, a hangulata ennek is szomorkás.
Nekem is szonett a kedvenc vers-műfajom, ezért szívesen olvasom, ha bárhol találkozom vele.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szeretem a szonettet, de sosem írtam.Ez az első.
Köszönöm az érdeklődést, a dicséretet.
Erzsi