Életem árbocán nincsen úri zászló,
Nincs gyémánttal kövezett nemesi cim.
Munkáscsalád szegény sarja vagyok,
Két kezem tűzétől égnek vágyaim.
Már nem hatalmas álmok,apróra örölte
Az életem harcának malomkereke
Nem is vágyok többre,elég nekem ennyi:
megszületett bennem a boldogság gyermeke!
2 hozzászólás
Jó ez a vers…
Ha ügyelnél a szótagszámra, nagyon jó lehetne…
Üdv. Barna.
Kedves székelyke,
a cím valami fantasztikus, csakúgy, ahogy a mondanivaló is!
A szótagszám valóban nem stimmel, de műved értékén nálam ez semmit sem csökkent!
Köszönöm és gratulálok!
Jodie