Életem színei

Néma a hangszer a tokban,
Lassan elülhet a dallam.
Énekes is hazavágyik,
Nóta ma este sok volt itt.

Másnap is a naplemente,
Mintha sok húrra leesne,
Majd fel az ég fele szárnyal…
Nép fia, lánya korával,

Hanggal is küzdhet egy órát,
Ajka mosollyal csak jól járt.
Szíve és lelke is megtelt
Régi zenével… a csendet

Váltja még múltbeli emlék…
Jaj, de felét elfeledték.
Rosszat előbb, de a jót még
Boldogan fel-felidéznék!

Otthon a csendbe bejátszhat
Hang, mely új színt ad a mának
Kedvesem víg üzenettel:
Szépül a hajnal, a reggel.

Van, ki mint vérbeli angyal
Tőled el nem repül nappal.
Látja, hogy készül a versed:
Egy kicsit még bizony nyers lett.

Újra hegyezem ceruzámat,
Írok, a gépem se várhat:
„Arra vigyázz, hogy a gyertyák
A lángot egy felől szórják

Életed száz lobogása
Nem lehet ég fény- varázsa.
Lelked is földi erővel
Küzdjön örök szeretettel.

Szíved is úgy kalapáljon,
Mint a kovács: ne is álljon,
Hej, de azért annyit üssön,
Vas- fény túljusson a füstön,

Télen kell patkó a lóra…
Cél – acélos legyen lába,
Útját ne járja hiába,
Jusson el terve a célba…

Szálljon a víg dal is mindig,
Szóljon a húrom is mind itt.
Életem színeit fesse
Majd unokám fel az égre!