Életerő

Életem értelme hamvas magvaváló,
lédús érzelme érdekesen csábító.
Vágy mézes szirmait levetem a földre,
felszedem, ne maradjanak  összegyűrve.

Érzéseit  fénytintával  írom könyvbe,
zöld lombok között napsugárral átszőve.
Pillehad felreppen, segítenek hinni,
sorsom nehézségeit érdemes vinni.

Kudarcok árán megtanulni, azt mi jó,
a lét intellektusában helyénvaló,
Szomorúfűz alatt kacagva nevetni,
vitalitással barátságba vegyülni.