csak nézlek
mosolyogsz
észre sem veszed
amikor összeroppan bennem
valami
annyi hangot ad csak
mint a tojáshéj
amikor elmorzsolod
–
csepp reccsenés
semmi több
így török meg
apránként
darabkákban
ami marad utánam
életmozaik
–
a burok lepereg
vékony lapokban
válik el tőlem
lábamhoz hull
ismét védtelen
a hegekkel borított
kiszáradó lélek
Életmozaik
Szerző: Molnár Péter
9 hozzászólás
Kedves Péter!
Azt hiszem ez a versed nagyon belülről jött. nekem tetszett!
Barátsággal Panka!
Általában belülről…
Hülyeséget csináltam, és kénytelen voltam szembenézni önmagammal.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Valahogy sírnom kell ettől a verstől.
…
…
Számomra ez a vers egy fájdalmas "hétköznapi" (nem tudok jobb szót) szituáció gyönyörű, költői megfogalmazása.
Gratula.
Poppy
Köszönöm az értésed, és azt, hogy elolvastad.
Kedves Péter!
Így szokott ez lenni, amikor fáj. Szomorú, de finom, lebegő a vers hangulata, nagyon szép a megfogalmazás.
Hölgyeim, hagy oszlassam el a félreértést.
Én az voltam, aki nem vette észre a másik összeroppanását.
Az ő szemszögéből íródott a vers, mondhatnám, helyette írtam.
Talán egyfajta vezeklésként.
Péter utóbbi szavaival szinte kiegészítette a verset, ennek hiányában én legalább is, nem láttam egészen tisztán a szándékát.
Jó, hogy kiegészítetted, így lett igazán egész. Versedet szép szavakkal fogalmaztad meg.
Lehet, az én hibám, de én a mai szabad verseknél is hiányolom, ha azt nem foglalják egész mondatokba. Nekem hiányzik a kezdő nagy betű, az írásjelek, s a végéről a pont. Persze, ez csak külsőség, de szerintem fölemeli a versek értékét! Nem bántó kritikának szántam, inkább baráti megjegyzésnek.
Kata
Nem Kata asszony, egyáltalán nem külsőség. Szabály.
Azonban a költészet maga, és az alkotók is, időről időre új formát, kifejezési módokat keresnek.
Az írásjelek elhagyása, a rímek és szabályos ritmusképletek hiánya, talán egy lépés a szabad asszociáció felé.
Más kérdés, hogy már a kezdetekkor tisztán látszott, a szabad asszociáció néha felemelheti, de általában inkább megöli a verset. Mert tiszta, jól fogalmazott képek, gondolatok nélkül a vers bizony halott.
De kísérletezünk, próbálkozunk, remélve, talán alakul valami más, valami új.
Bántó kritika nem létezik. (Túlreagáló, sértődött, önjelölt zseni viszont igen. Ők azok, akik személyeskedő rikácsolással fogadják a kritikát.)
Nagyon jó és érdekes vers, gratulálok hozzá!
Üdv.:Tamás