Csak szorítod a torkomat,
fojtogat a tekinteted,
érzed a gondolatomat,
birtoklod, most csak a tied.
Csak szorítod lelkemet,
már érzem késednek hegyét,
úgy keresed a szememet,
hogy tested majdnem elalél.
Csak szorítod a testemet,
ruhádra hullik a vérem,
mégis kacagva halok meg,
mert a vágy legyőzött téged!
3 hozzászólás
Szép vers, igazi szenvedély kell hozzá, amikor a szerelem már életre-halálra zajlik.
Szerelem életre-halálra, ez nagyon tetszik. Lehet, hogy azért vetted elő ezt a régebbi versedet, mert most is aktuális?
Kedves Andika!
Régi versed is lenyűgöző stílusban írtad. Nekem nagyon tetszik az "érzed a gondolatomat" sor. Nagyon szép!
ali baba