Ha már elgondoltad az életed,
És nem találtad benne a lényeget,
Ha már észrevetted hogy hajtogat,
És ugráltat, mint a majmokat,
Akkor elmondom, hogy nekem,
Milyen az életség nézetem:
Én úgy képzelem el hogy az élet hegy,
Amire ha akar, ha nem mindenki felmegy,
És a csúcsa a gondtalan fiatalság,
Alja a kezdet, s a végső boldogság!
Félúton találkozik a gyerek
Meg az idős, csak míg az egyik felfele megy,
Addig a másik számára már jól kivehető,
Az útja végén a temető…
Mindenki visszamenne, de nem lehet,
Vagy fékezne, de mást nem tehet,
Mint amit előre megírt a sors,
És be kell szívni, hiába sav és bors,
Mert erre vagyunk fejlesztve,
Nem rohanhatunk fejvesztve,
És nem is állhatunk tétlenül,
Aki meg nem bírja, az úgyis félre dől!
Nem tehet senki szegényből gazdagot,
Ha az élet könyvében nem az van ott,
És nem lehetünk sztárok, híresek,
Ha a sors kockája nem úgy esett…
Ha életíró lennék vagy sorsvető,
Szerintem abszolút érthető,
Hogy felrúgnám ezt a helyzetet,
És máshogy épülne a szerkezet
De akkor én is csak szervezett,
Káoszba dönteném a lelkeket…
2 hozzászólás
Szia!
Hát izé…. én a címnél elakadtam… "életség"? Vajon ez mit jelenthet? Szerintem az "élet" magában egy gyűjtőfogalom…és nem igazán lehet ilyen képzővel ellátni… megnéztem a magyar értelmező szótárt és ott sem találkoztam ezzel a kifejezéssel 😛 Nah, mindegy…. maradjunk annyiban, h fura 🙂
A vers maga érdekes és tetszik a hegyes hasonlatod, viszont helyenként fogalmi hibákat vélek felfedezni a munkádban…
Egy példa erre: "És be kell szívni, hiába sav és bors" … a borsot még elhiszem, de savat szívni nem igazán lehet.. sem a hegyen, sem máshol… költőileg is elég erős képzavar…
A "tétlenül-félre dől" rímpár gyenge, valamint a "Ha az élet könyvében nem az van ott" sor egy kicsit "izzadtságszagú"… érződik, h a rím miatt került oda ez a nyakatekert megfogalmazás…
Összességében ennyi, és bocsánat, ha megbántottalak kritikámmal, de a jó szándék vezérel… kritizálj Te is bátran engem, ha van észrevételed!
Köszönöm, h olvashattalak!
medve voltam
Azt hiszem, az utolsó hat soron kívül nem találtam benne ihletet. Az első szakaszok, bár a hasonlat érdekes, a hegyre fel és le menetelő emberekkel, kicsit képzavaros, mert ha az öreg a hegy lábánál lévő temetőbe tart,akkor a gyerek honnan indult el? Emellett kicsit hétköznapinak érzem a megfogalmazást,amit nem javítanak pár helyen a rímpárok sem. Az elgondolás végülis jó, én csiszolnék még rajta. Örülök, hogy itt jártam és remélem, nem vagy sértődős 🙂
Hanga