vagy önnön testét meggyilkoló kéz,
úgy rágja szívemet a bánat,
úgy gyilkol meg engem a kifolyt vér.
Mint a vad, mely sajátját falja fel,
vagy keselyű, mely halott húsán él,
hamis ítéletek, vádak falán
úgy kapaszkodik az elítélt kéz.
Próféciák, isteni szeráfok
görbe tükröt tartanak előttünk,
más hozza meg az ítéleteket,
amelyekről elvileg mi döntünk.
Gyermeki aggályokkal fűszerez
minden jót, szépet a gondos lét,
s ha egyszer ezek is eltűnnek majd,
a vándor akkor végre révbe ér.
Ez a vándor bárki a világon,
útját neki kell végigjárni,
senki sem teszi meg helyette már,
senki sem fog rá örökké várni.
Hamar hozott döntésekbe bukhat,
és egyúttal mindenét elveszti,
de csak megfontoltan lehet halhatatlan
újabb létet meglévő után szerezni.
2 hozzászólás
Szia Joxi! 🙂
Jól áll neked ez a stílus, ebben egyre biztosabb vagyok. Tetszik a mondanivaló, nagyon jó köntösbe bújtattad, cifráztad költői eszközökkel, amelyek közül a hasonlatokat emelem ki elsőként.
Úgy vélem, nem görbe tükörrel szemléled a dolgokat.
A csattanója kifejezetten elgondolkodtató-lezáró jellegű.
Gratulálok Joxi! Megérdemled, hogy *-okat láss!:)
Szeretettel: Kankalin
Emelkedett, szép költő szavakkal fűszerezett gondolataid elgondolkodtattak, és élményt nyújottak. Kétszer is átolvastam. Jól érthetően, szabatosan fogalmazol, amely számomra legalább, emeli a költemények értékét.
Gratulálok a versedhez: Kata