az égbolt kék szíve
remegve várok
s rád vágyva beleborzongok
a dúslombú fák
buja tekintetébe
belecsillog a harmat
a végtelen útba
míg meglátom reszkető ujjaid
tétova vonalát
ezt a csókot hintő
eleven ölelést
eleven ölelés
By Hangaaz égbolt kék szíve
remegve várok
s rád vágyva beleborzongok
a dúslombú fák
buja tekintetébe
belecsillog a harmat
a végtelen útba
míg meglátom reszkető ujjaid
tétova vonalát
4 hozzászólás
Szia, nekem nagyon tetszik ez a vers. Szép és könnyed, és a képek is olyan derűsek és romantikusak!
Üdv.: Dorina
Szia Dorina!
Köszönöm ittjártad!
Hanga 🙂
Nocsak, nocsak!
Édes, izgalmas várakozás…és…ott van a folytatás.
Hmm, de még milyen, Brúnóka!