Odakint havas eső esik
itt bent a szív dübörög
s egy zokogó majom
hintázik benned a fán
arcán valami tágra-nyílt
bánat
s nem hallja,
hiába kiáltasz
csak a szív dübörög
csak esik a havas eső
csak a majom zokog
és fáról fára
távolodik, meg nem áll
hiába kiáltasz,
hogy egyedül vagy
hogy elhagyott valaki,
hogy elhagyott
az ifjúság
6 hozzászólás
Nagyon szomorú, de ne zokogjon az a majom, elmúlik az idő mindenki felett. Sajnos.
Edit
Zseniális!
Van egy híres könyv is, meg film is a " Zokogó majom" címmel, ha jól emlékszem.
A vers dramaturgiájában, technikájában is benne a zokogás.
Sokáig úgy tűnik, hogy sablon vers, elhagyott a szerelmes, mégis a majomság ezúttal nem hátra, hanem előrevetít, azaz a csattanó felé ugrál.
persze, szomorú a csattanó.
nagyon eredeti vers
gratulál: Grey
Köszönöm !
BI
Kedves István!
Versedben egy szomorú életet festesz le. A tartalma jó lenne, azonban a külleménél gondok vannak.
Modern versnek szántad, bár azt jobb lenne elkerülni.
Azonban, ha nagybetűvel kezdted, akkor úgy illene, hogy tedd ki ahol kell, az írásjeleket, a vesszőket is, és a végére odatenni illik egy pontot is.
De legjobb lenne, szakaszokba tagolni, akkor is egy modern vers, de legalább elfogadható.
Versed egyébként tetszene, a megjegyzést jóindulattal írtam.
Üdvözlettel: Kata
Kedves István!
Sokan átéltük már ezt a nem túl kellemes érzést. Te versbe is szedted. A bánatot el kell felejteni és tovább kell ugrálni, mert az idő ellen nem küzdhetünk.
Tetszett a gondolatmeneted.
Üdv. Melinda
Köszönöm szépen észrevételeiteket.
Kedves Kata megköszönném ha átírnád nekem.
István