Elhúzom a függönyt, hogy kinyúljak
a szaporán szökkenő eső után.
Elfordul, hiába érintem puhán
Az aszfalton kopog, ahogy
Én kopogok a billentyűzeten,
bután.
Paplanom, párnám, ruhám,
süppedő meleg
Fehérségével kecsegtetem
Rajta szétfolyt az orgona
Illata
S lila szirmai a ráncokba bújva várnak
Mikor adod fel az aszfalt-harcot
Te védhetelen esőcsepp-vadállat?
5 hozzászólás
Ez nagyon érdekes volt, és tetszett, Náni!
aLéb
Tetszik a versed, Náni. A kérdés a végén nagyon jó.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen! Örülök hogy itt jártatok!!! 🙂
Nagyon tetszett a versed , kedves Náni!
Üdv! Ildikó
A vers vége ngyon profán, nem értem honnan jött elé, a párna, vagy a lepedő fehérségéből, de a szétfolyó orgona illata is lehet ludas a dologban.