Tépd szét az
időt,
és a Duna fölött lágyan
szórd szét a szélben
az apró fecniket,
előtted
még így is ott tornyosul a
tömérdek-arcú világ,
mögötted
pedig a múlt acélteste
könyörtelenül feszül; de te csak a
mának
élj,
dobbanj együtt minden
szívdobbanásával,
lélegezd be az időt,
ami neked jutott.
Hallgasd
a Hold fecsegését,
érezd
a csillagok sugarát homlokodon;
mássz bele
a fejekbe és a szívekbe, s
éljenezd
az ész diadalát!
Félj,
Remélj,
Higgy és Szeress.
Ne várd a jó dolgokat:
hagyd, hogy
megtörténjenek…
Élj (P.B. emlékének)
By Banyamacska
7 hozzászólás
szép, és csak ennyi, szép…………….
Ezt hogy kell értenem?
úgy hogy tetszim a vers és ezen kivül nem tudok mit hozzáfüzni, azon kivül hogy van abban valami hogy élj a mának cska ez olyan ,egvalósithatatlan néha, sajnos.
Értem, köszi, hogy kifejtetted. Igen, megvalósíthatatlan és talán közhelyes is, de ez a vers nagyon fontos számomra, inkább a hozzá kötődő emlékek miatt…
értem, és ha valamit szépen raknak versbe, ha “közhely is” az akkor is szép. ez olyan, hogy annyian “megénekelték” már hogy összetört a szvük ugyanazért mint a többi 1000nek, de ha ki tudod fejezni magad az akkor is gyönyörü lesz. Nem…..?
Persze. Kevés a szó, de mit tegyünk, ha csak ennyi áll rendelkezésünkre?
Csak? És a magyar szókincs még nagy…..legalábbis azt mondják… 🙂