Éljen május elseje,
örvendj lelkünk rejteke!
Vonósnégyest, operát
enged kérni kinn a stáb.
Felvonulók kérhetnek,
néhány drámarészletet,
Könnyű-műfaj módjával,
Markos-Nádas mókával.
Dalra vágytunk, könnyedre?
Tévé-stáb nem örvende,
Illés, avagy Aradszky
áriáért maradt ki?
Nem túl nagy nyűg vonulni,
a bili sem borult ki,
csak ha szakadt az eső,
az bizony nem volt nyerő!
Araszoltunk csak egyre,
a hidegtől remegve,
mikor szél fújt, eső vert,
vonultatták az embert!
Régi május elsejék,
ugye mennyi szép emlék?
Ifjú szívünk dobogott,
zászlónk büszkén lobogott.
Kis bácsi, s Kis nénike,
Peti volt még, s Évike,
Ifjak voltunk, s álmodók,
egykori felvonulók…
3 hozzászólás
De jó!
Igen, ilyen ambivalens érzelmekkel gondolunk azokra az időkre. megélni pozitív volt, lelkesítő, volt perspektíva, kollektivitás, de kívülről, felülről, vagy visszanézve bábnak látjuk magunk.
A régi felvonulások és aTV-s Önök kérték. 🙂
Én egyszer voltam felvonulni Anyukámmal a Textilesek között mentünk, integettünk, Anyu mondta: Nézd, ott van a Kádár…és nevettem és integettem. de senkit sem tudtam kivenni a tribünről, mert onnan is mindenki integetetett. Másodszor már légiparádé is volt, és olyan alacsonyan szállt egy bombázó, hogy átéltem Anyukám háborús élményeit vele együtt, mindketten remegtünk, és ott hagytuk az egészet…Én, a híres kisdobosvezető. KISZ-es már sosem lettem, KISZ-vezetők mások lettek, azok, akik most ezt leköpik magasról.
Én nem…tetszett…fanyarral vegyes nosztalgia ébredt bennem. ja, a Bombázót én utána már csak az R-go-val énekeltem, mikor jött a rendszerváltás, és a szerelem. 🙂
üdv: Grey
Kedves Albert!
Örülök, hogy nem feledkeztél meg május elsejéről. Szép versed kis vigaszt adott nekem.
Most amikor reggel felébredtem, szinte vártam, hogy odakint már szól a zene, nagy a készülődés, ilyenkor
előbb lovagló csoporttal indult a menet, majd minden városi munkahely emberei, majd diákok mentek meghallgatni a május elsejét méltatókat, ami persze, unalmas volt. Utána mindenki a közeli Nyírjesbe ment, ahol egész nap tartottak műsorokat, volt ebéd, zenebona, mindenki jól érezte magát, és ingyen osztogatták a virslit egy kiflivel.
Általában jó idő volt már, hangulatosan telt el a munka napja, s mindenki jól érezte magát. Egész nap jól éreztük magunkat, mert a Nyírjes egy gyönyörű szép helye a városunknak. Volt sütés-főzés és zene.
Persze, ha esett az eső (de én olyanra nem is emlékezem), akkor külön helyeken ünnepeltek az emberek a városban.
Nem tudom, ez olyan emlékezetes volt mindig, nagy kár, hogy már feledésbe ment, ki tudja, miért? Versed örömmel olvastam. Kata
Kedves Albert!
Veled együtt nosztalgiáztam, szerettem felvonulni annak idején. Gyermekkoromban a lufik, a virslik, a majálisok hangulata vonzott. Később a jó társaság, a baráti beszélgetések miatt szerettem részt venni rajtuk. Hát ez az időszak is elmúlt, most már csendesen ünneplünk és nem felejtünk.
Gratulálok emlékező versedhez!Melinda