Eljött a hajnal

Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem pálmaág, nem is rózsaszirom,
csak amivel nyűtt életem takargatom.

Rajta van lám, minden jónak nyoma,
s megbúvik életem bánata, nyomora,
messziről nézve szép, cifra kelme,
közelről egy élet, egy sors rejlik benne.

Várja, hogy a hajnal mit hoz mára,
színe milyen lesz, piros, zöld, avagy sárga,
szeretet, remény, kétely virága
hullik-e majd ma a cifra palettára.

Eljött a hajnal, s ahogy felfeslett
a sötétből, elé reményemet vittem,
nem harsányat, nem követelőzőt,
csak ami szívemben őszinteségből nőtt.

Csak legyen utamon világosság,
adjon az életem kenyeret és munkát,
csak szeretet járja át a napom,
s legyen hova majd fejemet lehajtanom.

Tudom, sokan kelnek e reménnyel,
s este fekszenek le kétségbeeséssel,
szánd meg embereid, ó Földanyánk,
s jöjjön hajnaloddal egy igazabb világ.

Eljött a hajnal, s én köszöntöttem,
szívem takaróját elé terítettem,
nem harsányat, nem követelőzőt,
csak amit a szívem őszinteségből szőtt.