Elkésett könnyek napja

Vad zivatar elől hajlékába tértem.
Szállást adott, de én többet kértem.
Enni adott, szomjas voltam,
Megitatott, elálmosodtam.
Elaltatott, felébredtem,
Ha betakart, dideregtem.
Vizet adott, bort kívántam,
Leültetett, állni vágytam.
S amikor beteg lettem,
Mérget kértem gyógyszer ellen.
Elfáradt, én meghajszoltam.
Kérdésére nem válaszoltam.
Üvöltöttem siket csendben.
Otthont láttam idegenben.
Csókot adott, pofon vágtam,
Csendre intett, kiabáltam,
Veszélyben volt, nem féltettem,
Mi fontos volt elfelejtettem.
Hazavárt, én nem indultam,
Otthagyott, én feljajdultam.
Elment, most már szívem tudja,
Ez az elkésett könnyek napja.