Elmebeteg agyszüleményem 2

Emlékszem még

A régi forró

Ölelésedre

Mely mint a

Déli nyári Nap

Testemet

Úgy égette

Ahogy lelkemet

Égeti most

A fájdalom s az őrület

Emlékszem mikor

Mentem hozzád:

Meleg volt ott

S engem vártak

Most meg kinnt van

Meleg, bennt van hideg

S nem is vár rám senki sem.

Karod már nem ölel

Inkább ölne csak

Hallgassak el végre

Mert számat ha nyitom

Árad belőle a rágalom

Amit te nem értesz

Engem emészt meg

Ha ki nem mondom

Amit gondolni vélek

Velem együtt lenni

Hatalmas vétek

Mert nem marad egy

Boldog perced sem

Mellettem.

Egyedül alszol

S álmodra az angyalok vigyáznak

Hol leszek én akkor

Mikor te álomnak puha szárnyán

Továbbszállnál?

A pokolban leszek

Felvágott erek

Rám véres pofájú

Láncra vert

Csaholó ebek vigyáznak

Hogy többé ne is lássalak

S miközben hajnalban

Mosolyogva ébredezel

Én a pokol fenekén

Nevetve vérzek el.

Kinevetem magam

Hogy legyőzött a szerelem

Miközben hamu lesz kezedben

Utolsó levelem

Melyet a pokol egyetlen

Világos helyén írtam

Hogy elmondjam még egyszer:

Szeretlek.

Minket a szerelem ölt meg

S kedvem, életem

Hiába is volna már

Írni sem tudnék

Mert nincs aki vár reám

Írnék én neked

Vallanék magamnak is

Hogy nem azt adtam

Amit vártál

Csak egy hiú naiv

Ábránd volt tán

Hogy egyszer az életben

Boldog leszünk

s teljesek

Mint az ég alja

Mikor a Nap megy alája.

Elfáradtam elég volt

Így lettem

Szörnyű múlt

Színes életedben

Életre keltem

Hogy fessem neked

Feketére

Mint a koporsóm

Amibe teszik testem

Miután úgy elbántál

Velem, ahogy ember

nem ez életben.

Én hibáztam tudom jól

Mert bántottam és vádoltam

Azt aki szeret és

Engem soha

nem értett meg.

És most:

Hulló csillagok

Égi zenéje

Tölti be a teret

Ahogy testedben megpihenek

És megírom Neked

Utolsó versemet