Elmegyek majd hozzád egy nap
Jóvátenni elmúltakat
Rád köszönök tán zavartan
Hogy ily soká elmaradtam
De annyi minden, bocsánat
Az ok csupán magyarázat
Magyarázat no meg méreg
Távolodik csak a lényeg
Hogy csak emlékeimben élsz
Árvult szerelemről mesélsz
S az időről mely elrohant
A szerelem meg belehalt
Belehalt: nem éleszthető
Múltunk jóvá nem tehető
Hiába szőjük fonalát
Képzelgésünk délibáb
Nem segít se szó se vegyszer
Kíséreljük bár ezerszer
Nem másíthatjuk múltunkat
Csak fájlalhatjuk nap mint nap
Míg az idő felmentést ad
2 hozzászólás
Szia!
Igen, a múltat az idő és a saját magyarázataink szépítgetik. De ha belegondolunk, akkor a múlt, az olyan, amilyen. Az már nem változik, csak magunk és a múlhoz való viszonyunk lehet más.
Elgondolkodtatott a versed!
Grat. Gyömbér
Örülök, hogy nálam jártál kedves Gyömbér és köszönöm az értékelést.
Magam kissé bizonytalan vagyok, nem sikeredett olyanra amilyennek eredetileg képzeltem.
Üdvözlettel, Zsenál