ki ölel majd fák kérgén bút?
Ki vigasztal megfáradt fiút?
Vásznam mélyén ha hegedülök,
vedlett lelkem fejfájára mondd,
fénysugárból ki fon koszorút?
Ki farag emlékműveket,
s ékíti – gyönyörkönnyekkel,
repkény könyökében megbúvó
Csácsogó énekkel – falait?
Síró húr kádenciáját,
szerelem örök imáját,
reptolladba rejtve Csácsogó
a túlpartra átrepíted-e?
6 hozzászólás
Kedves Csellista!
A lélekdalon kicsit elcsodálkoztam, de amúgy tetszik.Jobban, mint az eredeti.
Ági
Kedves Ági! Nagyon szépen köszönöm megtisztelő látogatásod versemnél. Külön köszönöm, hogy véleményedet leírtad. Igazad van, így utólag már én is átgondolnám, köszönöm az észrevételt, amire nagy szükségem van, és nagyra értékelem. Szeretettel: Zsuzsa
Zsuzsa drága!
Nagyon tetszett, mély értelmet kapott:
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica! szívből köszönöm, szeretettel ölellek: Zsuzsa
Gratulálok gyönyörű elmélkedésedhez!
Szeretettel: Judit
Drága Judit!
Nagyon szépen köszönöm! Szeretettel ölellek: Zsuzsa