Arcomon gond szánt, egymást teremtik,
szerep lehet vagy így akarták az istenek.
Repülni kellene, szállni,de szólni is nehéz.
Pontosan tudom, ide láncolt a sors engem is
két angyallal együtt, kiknek szárnya hullt.
Véletlen csupán minden, nem szabadul
a lélek a testtől, egyben tartja az eszme,
ha van egyáltalán kiben hinni lehetne.
Elmélkedés
By oroszlán
8 hozzászólás
Sokatmondó sorok, drága Ica.
Megszólalni is nehéz.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Egy kis emlékezés akart lenni a versem drága szüleimre akiket korán vesztettem el.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica, talán van! Minő elmélkedés ez, s milyen súlyos gondolatok! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Van, hogy elhagy a remény, ha hatalmába kerít az emlékezés.
Köszönöm, hogy itt jártál
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Icám!
Néha a gondolatok nagyon kínzóak tudnak lenni.
Főleg, amíg meg nem tanulja az ember lánya kiírni magából.
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Drága Ildikó!
Sajnos van amit soha nem lehet!
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel láttalak: Ica
Hát az elmélkedést számomra is meghozták ezek a sorok.
S nyitva marad "ha van egyáltalán kiben hinni lehetne"
Köszönöm Andi!
Szeretettel: Ica