Üres a part
üres a változás
fájdalmas
minden folytatás
Nem kell a régi
nem kell az új
nekem az örök kell
Üres a fal
üres a kép
üres a reggel
üres az ébredés
vigyázó szemem
néha az égre néz
szétszakadt megint
egy egész
egyedül kevés a rész
Nincsen más
ami ennyit ér
a fájdalom
némán elkísér
5 hozzászólás
"Nem kell a régi
nem kell az új
nekem az örök kell"
Ezért a 3 sorért megérte.
Üdv, Poppy
Köszönöm, Poppy!
Én is ezt a 3 sort szeretem… a többi csak egy szomorú emlékezés…
Üdv
W
Szia Weiland!
Megható verset írtál!
Fájdalmas az élet…
Hiszen akiket szeretünk,
Nem kísérhetnek végig minket utunkon.
Ki előbb, ki később, de mindünkre egy sors vár,
Hogy mikor és hogyan… ezen gondolkodni kár.
Annak ki itt marad, nem könnyű a sorsa,
Küzdelem a fájdalommal…
S emlékezni a szép napokra!
Szeretettel: Falevél
Kedves Weiland!
A fájdalom talán örökre megmarad, de szerencsére az emlékek is, főleg a jók:) Fogadd együttérzésemet!
Üdv: Borostyán
Szomorú, fájdalmas és nagyon szép vers.
Gratulálok.